2009. július 20., hétfő

JÚLIUS 20 - RÉSZLETEK AZ UJGUR NÉPIRTÁSRÓL



A MAGYAR HIVATALOSOK NEM ITÉLIK EL

SEM KÍNÁT, SEM A NÉPIRTÁSUKAT
A MAGYARNAK NEVEZETT KORMÁNY A

MAGYAR NÉPIRTÁST MÓDSZERESEN ELKÖVETI


Az idén májusban látott napvilágot az angolszász piacon Rebíja Kadír (Rebiya Kadeer) életéről szóló könyv. Teljes címe: A sárkányölő – Egy asszony hősies küzdelme a békéért Kínával. A mostani kiadáshoz előszót a könyvhöz a Dalai láma írta. A kötet a 2007-ben a németül megjelent eredeti fordítása, amelynek a címe szintén beszédes: Az egek ostromlója – Kína első számú közellensége beszél életéről. A könyvet ketten írták. Kadír és segítője, Alexandra Cavelius, szabadúszó újságírónő, számos könyv szerzője. Az ujgurok a hatalmas kiterjedésű Hszincsiang tartományban élnek, az ősi Selyemút mentén, ahol Európa, Ázsia és Oroszország találkozik. Névleg autonómiában. Hatezer éve. Őseik között a hunokat is számon tartják. A sámánizmust gyakorolták. És hogy még jobban bosszantsanak egyes tudósokat, mentéjükön még a tulipán is fellelhető. (…) Az ujgurok hazájukat Kelet-Turkesztánnak nevezik. Nyelvük a türk nyelvcsaládhoz tartozik. A vendégszerető, családközpontú nép kultúrája tele van zenével, tánccal. Hagyományszeretetük közmondásos. Ma mintegy húszmillió ujgur él világszerte. Ebből mintegy 8 millióan maradtak még hazájukban. A kínaiak mindent megtettek és megtesznek a terület erőszakos asszimilációjáért. Sajnos hatalmas sikerrel. Az ujgurok – és ne áltassuk az olvasót – hamarosan el fognak tűnni. Felszívódnak az 1,2 milliárdos kínai tengerben. Kasgarnak, az ősi ujgur városnak a történelmi maradványait most bontják teljes erővel. De az ujgurok vágyát a függetlenségre nem tudták kiölni. Aki párhuzamként Erdélyre gondol, nem hibáztatható.Rebíja Kadír kislányként nagyon szegény családban nőtt fel. 1999-re – bebörtönzése előtt – Kína tizedik leggazdagabb üzletasszonyává küzdötte fel magát, és még a kínai népi kongresszus tagjává is választották. De ez nem akadályozta meg abban, hogy ne küzdjön az ujgurok emberi jogaiért. „Jutalma” nem maradt el: a pekingi kormány hat évre bebörtönözte. Ebből két évet magánzárkában töltött, hihetetlenül brutális körülmények között. Börtönévei alatt több nemzetközi emberjogi szervezet is kitüntette. A fogva tartása miatt a kormányra nehezedő nyomás eredményeként kiengedték és távozhatott az Egyesült Államokban élő férjéhez, aki korábban hasonló okok miatt „élvezhette” a kínai börtönök nem éppen vonzó világát. Az „ujgurok anyjának” gyermekeit azonban hátra kellett hagynia. Már mindegyikük „megkóstolta” a rácsok mögötti világot: négy gyermeket egyébként egyszerre vették őrizetbe Urumcsiban, amikor Kadírt 2006 májusában felvették Amerikában az Ujgur Világkongresszusba, amelynek mára már elnöke. Könyve vádiratként mutatja be a társadalmat átható kínai kormányzati korrupciót, a hatósági védelem alatt folyó kábítószerkereskedelmet, a gyilkosságokat és, elsősorban, az ujgur nép kormányzatilag irányított irtását. Miközben a bűnösöket névvel azonosítja.(...)Rebíja Kadír egy éves volt, amikor a kommunisták – akik Kínában éppen olyan derék, jó emberek voltak, mint itteni válfajuk, akiket Rákosi, Gerő, Péter Gábor, Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Lendvai Ildikó fémjelez – Mao Ce Tung elnöklete alatt 1949. október 1-jén elvették tőlük hazájukat. Egy évvel és hat nappal később a szomszédos Tibetre került a sor. Az ujgur vezetők ellenálltak. Ahmedzsán Kasszimi, az akkori ujgur kormányzóhelyettes és három másik ujgur vezető elfogadta a meghívást, hogy a kínai népi konzultatív konferencia népi kongresszusán felszólaljanak. Az ujgur küldöttség Almatiban szállt a Pekingbe induló járatra. A gép máig kiderítetlen okokból Mandzsúria hegyeinek ütközött. Túlélő nem volt. A „krém krémjét” alkotó vezetők halála a függetlenségi mozgalmat megállította. 1950-ben Mao elnök együttműködési egyezményt írt alá Moszkvában Sztálinnal, a szovjet kommunista párt főtitkárával. A Kínának szállítandó fegyverek fejében Peking felajánlotta, hogy az ujgur nemzet tartozzon a szovjet érdekszférába. A két nép vezetői abban állapodtak meg, hogy az ország mérhetetlenül gazdag ásványkincseit együttesen aknázzák ki. Az ujgurok aláírása hiányzott az egyezményről (…) A 2001. szeptember 11-i terrortámadások ürügyül szolgáltak a pekingi vezetésnek arra, hogy fokozzák nyomásukat az ujgurokra. Szeptember 11-i előtt a hszincsiangi Ujgur Autonóm Tartományban még mindenütt láthatóak voltak az ujgur feliratok a kínai mellett. szeptember 11-i után az ujgur neveket hordozó táblákat eltávolították. A külföldi hatalmakat pedig a pekingi kormány – sajnos sikerrel – szólította fel arra, hogy az ujgur függetlenségért harcoló szervezetet terroristáknak tekintse. Az Egyesült Államok a Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalmat kínai kérésre felvette a terrorista szervezetek listájára. Egy afganisztáni táborban olyan ujgurokat fogtak el – és adták át az amerikaiaknak fejenként ötezer dollárért -, akik csupán a géppisztoly használatát tanulták muzulmán testvéreiktől. Őket hosszú évekre a Kuba szigetén lévő guantánamói amerikai katonai börtönbe zárták, és csak 2005-ben, illetve 2006-ban tisztázták őket a terrorizmus vádja alól. Akik közül a még ott maradottakat erősen „illene” befogadnunk. E közben odahaza az ujgur hazafiakat egyre szigorúbb ítéletekkel sújtották. Egy ujgur tudóst csak azért ítéltek húsz évre, írja Kadír, mert ujgur nyelvre fordította az ENSZ-nek az emberi jogokat rögzítő egyetemes nyilatkozatát. Amikor június 5-én, vasárnap kitörtek a zavargások Urumcsiban, Hszincsinag tartomány fővárosában arra a hírre, hogy meggyilkoltak két ujgurt, a kínai rendfenntartó erők 156 embert öltek meg és több mint nyolcszázat sebesítettek meg. A kínai kormány azonnal Rebíja Kadírt, az Amerikában működő Ujgur Világkongressszus elnökét vádolta a lázadással. Az asszony tagadta a vádakat, és egyben hangoztatta, hogy a hivatalos adatoknál jóval több a megöltek száma és ezt több ezerre tette. (...)A lázadásban a becslések szerint az első nap 1-3 ezer ujgur vett részt, akik közül többen megtámadtak han kínaiakat. Július 7-én pedig a han kínaiak támadtak vissza. A rendőrség könnygázt, honi gyártmányú vízágyút, páncélautókat és útelzárást vetett be, míg a kormány kijárási tilalmat rendelt el több, ujgurok lakta városban is. A hatóságok ezen kívül lezárták az internet szolgáltatásokat és Urumcsiban korlátozták a mobilhálózatok használatát. Zárójelben meg kell jegyezni, hogy az ujgur nép – noha kocsik és épületek is égtek a városban, valamint számos han kínait késeltek meg – nem hibáztatta a tüzek okozóit, mert megértette, hogy a kínai elnyomás nyomán felgyülemlett harag egyszerűen kontrolálatlanul robbant ki nem egy alkalommal. Másnap, 8-án már olyan súlyossá vált a helyzet, hogy Hu Csin Tao elnök idő előtt hazarepült a l’aquilai G8-as csúcstalálkozóról, ami egyébként nagyon fontos volt a kínaiaknak. (…) Erdogán török miniszterelnök pedig azt mondta, hogy úgy tűnik neki, Kínában népirtás folyik. Legalább valaki észrevette a tényt hatvan év után. (Lovas István - Magyar Nemzet)

Kép: Kadir asszony