TRÜKKÖS TOLVAJLÁST
MŰVEL A MÁV-START ZRT
Egyetlen híradás sem számolt be arról amit a MÁV (állami vállalat) művelt az utóbbi hetekben. Minden tájékoztatás nélkül megszüntette a fővárosi pályaudvarokon a CSOMAGMEGŐRZÉST. Már ez önmagában egy bűncselekmény, hiszen a csomagmegőrzés éppen annyira hozzá tartozik az utazáshoz, mint a vonatban a csomagtartó, a WC és a takarítás. A MÁV trükkös tolvajai azt agyalták ki az irodákban, hogy erről a változtatásról nem tájékoztatják az utazó közönséget. Ezt azért nem tették meg, mert akkor tudták volna, hogy a sajtó majd rákédez a dolgokra és részletekre. Mi történt? Az történt, hogy a MÁV-bűnözők a pesti pályaudvarokra csomagmegőrző autómatákat szereltettek föl. Akinek rögtön beugrik erre valami, az helyesen gondolja. Nem kell nagy ész kitalálni azt, hogy mi a MÁV-csalás lényege. A jámbor utas odamegy a pályaudvari csomagmegőrzőhöz (amelyek még megvannak), de onnan elküldik őket az autómatákhoz. Igen ám, de az autómatáknál nincs élő személy, aki segítsen az utasoknak, ha elnyeli a pénzt az autómata. Van helyette az autómatán apró betűs magyar és angol felirat, de kutya legyen az, aki ezt megérti. Lényeg az, hogy egy napra 400 Ft-ot kell bedobni, a megjelölt fajtájú érmékből. A jámbor utas elkezdi bedobni az első 100-ast, hallja hogy leesik a pénz és a piros jel jelzi az összeget, hogy a gép elfogadta. Mikor azonban elérkezik a negyedik 100-as bedobásához, akkor is hallja, hogy a pénz leesett, de a jel csak a korábbi 300-as-t mutatja. Gyorsan megjegyezzük, hogy vadonatúj autómatákról van szó. Itt a jámbor utasnak az ötlik fel, hogy ez az automata bizony meg van umbuldálva, csúnya, de kifejező szóval mondva. A jámbor utasnak a gyanúja nem is alaptalan, mert azt látja némelyik bezárt autómatánál, hogy a piros jel villog és az van kiírva rá, hogy „időtúllépés miatt” dobjon be a jámbor utas újabb pénzeket. Miután a jámbor utasnál nincs kéznél egy kisbalta amivel szétverje a készüléket, ezért törvénytisztelő módon, drága idejét pazarolva elzarándolkol a legközelebbi pénztárhoz és ott kivárja a hosszú sort, majd megtudja a flegma pénztárostól, hogy az autómatákat egy idegen cég „üzemelteti” nekik ehhez semmi közük.
Egyetlen híradás sem számolt be arról amit a MÁV (állami vállalat) művelt az utóbbi hetekben. Minden tájékoztatás nélkül megszüntette a fővárosi pályaudvarokon a CSOMAGMEGŐRZÉST. Már ez önmagában egy bűncselekmény, hiszen a csomagmegőrzés éppen annyira hozzá tartozik az utazáshoz, mint a vonatban a csomagtartó, a WC és a takarítás. A MÁV trükkös tolvajai azt agyalták ki az irodákban, hogy erről a változtatásról nem tájékoztatják az utazó közönséget. Ezt azért nem tették meg, mert akkor tudták volna, hogy a sajtó majd rákédez a dolgokra és részletekre. Mi történt? Az történt, hogy a MÁV-bűnözők a pesti pályaudvarokra csomagmegőrző autómatákat szereltettek föl. Akinek rögtön beugrik erre valami, az helyesen gondolja. Nem kell nagy ész kitalálni azt, hogy mi a MÁV-csalás lényege. A jámbor utas odamegy a pályaudvari csomagmegőrzőhöz (amelyek még megvannak), de onnan elküldik őket az autómatákhoz. Igen ám, de az autómatáknál nincs élő személy, aki segítsen az utasoknak, ha elnyeli a pénzt az autómata. Van helyette az autómatán apró betűs magyar és angol felirat, de kutya legyen az, aki ezt megérti. Lényeg az, hogy egy napra 400 Ft-ot kell bedobni, a megjelölt fajtájú érmékből. A jámbor utas elkezdi bedobni az első 100-ast, hallja hogy leesik a pénz és a piros jel jelzi az összeget, hogy a gép elfogadta. Mikor azonban elérkezik a negyedik 100-as bedobásához, akkor is hallja, hogy a pénz leesett, de a jel csak a korábbi 300-as-t mutatja. Gyorsan megjegyezzük, hogy vadonatúj autómatákról van szó. Itt a jámbor utasnak az ötlik fel, hogy ez az automata bizony meg van umbuldálva, csúnya, de kifejező szóval mondva. A jámbor utasnak a gyanúja nem is alaptalan, mert azt látja némelyik bezárt autómatánál, hogy a piros jel villog és az van kiírva rá, hogy „időtúllépés miatt” dobjon be a jámbor utas újabb pénzeket. Miután a jámbor utasnál nincs kéznél egy kisbalta amivel szétverje a készüléket, ezért törvénytisztelő módon, drága idejét pazarolva elzarándolkol a legközelebbi pénztárhoz és ott kivárja a hosszú sort, majd megtudja a flegma pénztárostól, hogy az autómatákat egy idegen cég „üzemelteti” nekik ehhez semmi közük.
RABLÁS RABLÁS HÁTÁN
Mi pedig leghatározottabban azt állítjuk, büntetőfelelősségünk tudatában, hogy az a minisztériumi államtitkár vagy illetékes, akire a MÁV piszkos üzletei vannak rábízva ellenőrzésre, hogy az első számú bűnözők ők, akik ezt megengedték a MÁV-nál. A MÁV bűnözői csak ez után következnek, hiszen minisztériumi jóvágyagyás nélkül ez a csalás nem kerülhetett volna megvalósulásra. Most pedig kérjük az olyan kiváló jogászokat és ügyvédeket mint pl. Kovács Kázmér vagy Strasszer Tibor, hogy pereljék már szépen be ezt a MÁV nevű maffiaszervezetet. Nekik ugyanis több sikerük volt már az állami cégek beperlésében. Ugyanis ezek a pénznyelő autómaták a MÁV területén vannak és az utast az nem érdekli, hogy ki a fene üzemelteti ezeket. A hab a tortán az, hogy miután az utas pénzét elnyelte az autómata, akkor szeretné visszakapni azt a pénzét, amivel a MÁV megkárosította. Mire a MÁV ügyfélszolgálatán foghegyről azt a választ kapja erre, hogyha a kedves utasnak van valami panasza a pénzrabló autómatára, akkor szíveskedjen fölhívni azt a számot, ami az autómatán szerepel és állítólag, akkor egy, azaz egy órán belül kijön valaki a cégtől orvosolni a bajokat. Nos, ezt a zsidó csalást úgy nevezik, hogy árukapcsolás. Nem elég az, hogy kirabolják tömegesen az utasokat, hanem még fölösleges költségekbe és időrablásra is kényszerítik őket. Most a külföldi utasok meghurcoltatásáról és arról, hogy az idegenforgalomnak az ilyen jelenségek mit jelentenek, nem beszélünk. Nos, kedves magyar utasok! Elő a kisbaltákat, ha a jogászok nem mennek semmire. Ami könnyen elképzelhető ebben a „jogállamban.” Várjuk olvasóink véleményeit is!
A MÁV-NÁL MEGMARADTAK A BALKÁNI VISZONYOK
Örökké emlékezetes marad számomra 1984. aug. 4-e. Helyjegyes nemzetközi járattal utaztam volna harmadmagammal külföldre. Ledtuk a bőröndejinket, aztán indulás előtt több mint egy órával beálltunk a sorba. A sor nem haladt sehová sem. Több utas nyugtalankodott a lassú csomagkiadás miatt. A kérdésekre jött ám a válasz a Keleti csomagmegőrző személyzetétől: "Nem vagyunk mi bolondok, hogy ugráljunk maguknak." Aztán észrevettem, hogy külön jattért gyorsan megtalálták a böröndöket. Nem jattoltam, de lekéstük a vonatot, annak ellenére, hogy az is késésben volt. A következő vonat egy tipikus balkáni expressz, helyjegy nélküli, melyet Sztálin elvtárs születésnapján takarítottak ki utoljára, leöntve sörrel és víz, valamint WC papir nélküli toalettekkel. Végre elindultunk Csehszlovákián keresztül, Kelet-Berlin felé. A cseheknél jattolni kellett megint, mert az egyik fiatalkorú utastársamnak hiányos volt a vízuma, de elintézték. Jattért minden ment. Mivel kiestünk már Budapesten a rendes menetrendből, így várnunk kellett Kelet-Berlinben 9 órát a következ megrohanósdi, szocialista tipusú vonatra. Megrohantuk, de a Berlin-Malmő közötti utat állva kinlódtuk át, mert még a WC-ben is aludtak. Végre megérkeztem bedagadt bokákkal és leizzadva. Szinte megváltásnak tünt beszállni a Malmő-Stockholm közötti járatra a légkondicionált kocsikba, működő toalettekkel és zuhanyozóval ellátva. Balkánt hagytam magam megett. Arra a kérdésre, hogy a dolgaink nem javulnak húsz év elteltével sem, lehet ezer választ találni, de az első az, hogy "Fejétől büdösödik és rothad a hal." (1hozzászólás)
A MÁV-NÁL MEGMARADTAK A BALKÁNI VISZONYOK
Örökké emlékezetes marad számomra 1984. aug. 4-e. Helyjegyes nemzetközi járattal utaztam volna harmadmagammal külföldre. Ledtuk a bőröndejinket, aztán indulás előtt több mint egy órával beálltunk a sorba. A sor nem haladt sehová sem. Több utas nyugtalankodott a lassú csomagkiadás miatt. A kérdésekre jött ám a válasz a Keleti csomagmegőrző személyzetétől: "Nem vagyunk mi bolondok, hogy ugráljunk maguknak." Aztán észrevettem, hogy külön jattért gyorsan megtalálták a böröndöket. Nem jattoltam, de lekéstük a vonatot, annak ellenére, hogy az is késésben volt. A következő vonat egy tipikus balkáni expressz, helyjegy nélküli, melyet Sztálin elvtárs születésnapján takarítottak ki utoljára, leöntve sörrel és víz, valamint WC papir nélküli toalettekkel. Végre elindultunk Csehszlovákián keresztül, Kelet-Berlin felé. A cseheknél jattolni kellett megint, mert az egyik fiatalkorú utastársamnak hiányos volt a vízuma, de elintézték. Jattért minden ment. Mivel kiestünk már Budapesten a rendes menetrendből, így várnunk kellett Kelet-Berlinben 9 órát a következ megrohanósdi, szocialista tipusú vonatra. Megrohantuk, de a Berlin-Malmő közötti utat állva kinlódtuk át, mert még a WC-ben is aludtak. Végre megérkeztem bedagadt bokákkal és leizzadva. Szinte megváltásnak tünt beszállni a Malmő-Stockholm közötti járatra a légkondicionált kocsikba, működő toalettekkel és zuhanyozóval ellátva. Balkánt hagytam magam megett. Arra a kérdésre, hogy a dolgaink nem javulnak húsz év elteltével sem, lehet ezer választ találni, de az első az, hogy "Fejétől büdösödik és rothad a hal." (1hozzászólás)
