2010. január 7., csütörtök

JANUÁR 7 – ZSAROLÓ LEVELET KAPTUNK

VÉLEMÉNY AZ LEHET,
DE ZSAROLÁS NEM LEHET
Kedves Honlaptulajdonos! Tisztelettel és nyomatékkal kérem, az Erdélyi Baranta Szövetség nyílt levelét, amelyet Vukics Ferencnek és Bíró András Zsoltnak címeztünk, szíveskedjenek eltávolítani. Annyiban nyílt levél, amennyiben a két levelezőlistát (az erdélyit és a magyarországit) érinti. Arra nem adtunk engedélyt, hogy bárki a honlapjára feltegye! Mi Vukics Ferencet tiszteljük, neki köszönhetjük a jól működő erdélyi baranta mozgalmat, és határozottan visszautasítjuk azt a címet, amit önök a kiragadott levelünk fölé helyeztek. Remélem megértették kérésünket, és azonnal eltávolítják a levelet. Köszönettel (név)


IRKÁLNAK-FIRKÁLNAK
A SAJTÓJOG ISMERETE NÉLKÜL
Szerkesztőségünk elég sok levelet kap, de olyan levelet is, amiben kívülről próbálnak utasítgatni bennünket. Ilyen is ritkán előfordul, mint a fenti esetben is, de nem tudjuk figyelembe venni. Ilyenféle zsaroló leveleket kizárólag olyan zsidóktól szoktunk kapni, akik hozzá vannak szokva ahhoz, hogy véleményük és nyilvánosságuk csak nekik lehet. Tévedések elkerülése végett – bár ez a blogból egyértelműen kiderül – ez egy magyar érdekű és szellemű oldal, nem pedig álmagyar, álnemzeti és zsidóbérenc oldal. Ez utóbbi férges oldalakat százszámra lehet látni az interneten. Ám a kívülről jövő zsarolásokat minden esetben visszautasítjuk. Ha esetleg valamilyen adatban tévedünk, akkor kijavítjuk, de a nyilvánosság védelme és érdeke miatt, semmilyen zsarolási kisérletnek nem engedünk. Ehhez nemcsak jogunk van, hanem a hatályos sajtótörvény is ezt garantálja. Ha valakinek egy adott témáról másmilyen véleménye van és ezt alátámasztja megfelelő érvekkel, tényekkel, akkor azt lehozzuk, mert mi a szabad vélemények oldalán állunk. Csak a lebunkózást, a fenyegetést nem tűrjük el, beleértve mindenféle zsarolási kisérletet is. Minden olvasónak lehetősége van kifejteni, ha egy föltett témát, kérdést máshogyan lát. Mi ellenvéleményeket is leközlünk – ahogy a fenti esetben is olvasható - ellentétben a zsidóbérenc és álnemzeti lapokkal. Általában elmondható, hogy a kívülről követelőzők olyan nyomdafestéket nem tűrű stílusban szoktak fenyegetni, ami eleve lehetetlenné teszi a közzétételt. A nagy nyilvánosságon való közlés felelősséget jelent. Ha valaki hírlevélben terjeszt közérdekű témákat, leveleket, azt bárki átveheti másodközlésre, részben vagy egészben, a forrás megjelölésével és idézheti is. Mi idéztünk. Nem magánlevél részletét tettük közzé, hanem nyílvános hírlevélnek egy részletét. Az pedig, hogy ennek tartalmához véleményt fűztünk, az a mi jogunk és felelősségünk. Mi ugyanis nem tiszteljük azt, aki a patkányköztársaság hivatásos őrnagya és előadója, miközben magyar hagyományőrző szervezetben téveszti meg magyarok ezreit. Mi nem tiszteljük azt az őrnagyot, aki a cion-kommunista rádió több évtizedes munkatársával szövetkezik és együttműködik (képen). Nem tiszteljük azt az őrnagyot, aki olyan zsidókkal veszi körül magát szervezetében, akik magyarellenes, nem magyar érdekű megoldásokat akarnak a magyarokra rásózni, mint pl. Géczy Gábor és hasonlók. Többen vannak. Ez a hely most nem arra való, hogy minősítgessük és elemzzük az őrnagy úr álságos szervezetét, csak a példa kedvéért hoztuk fel, hogy álláspontunk egyértelmű. Semmilyen idegen érdekű kiszolgálókat nem tisztelünk, hanem nevén nevezzük őket. Akár tetszik ez kedves olvasónknak, akár nem.

A nyílt levél az nyílt levél és nem személyválogató, mert az már magánlevél lenne. De, ha valaki kiteszi bárhová a nyílt levelét, akkor azt vállalnia kell, hogy idézheti bárki. A levelezőlista tagjai vadidegenekből állnak és nem magánismerősökből. Hiszen előfordul, hogy egy ilyen hírlevél "küldő" össze-vissza lopkodja az email címeket és tovább küldözgeti a hírleveleket. Ez gyakori jelenség. Vagy azoknak küldözgeti csak a hírleveleket, akik feliratkoztak a hírlevélre. Ez teljesen törvényes eljárás. Tipikus zsidó módszer az, hogyha valaki föltesz anyagot egy hírlevélre és utána ő mondja meg, hogy azt milyen értelmezéssel olvassa el valaki. Ha valaki nyílt hírlevelet föltesz olvasásra, akkor onnantól kezdve az már nyílvános anyag. Ha ez utólag nem tetszik az anyag föltevőjének, akkor az már magánügy, magánlevelezés. A zsidók beteges szokása az, hogy ellenőrzik kényük-kedvük szerint, hogy mit engedélyeznek és mit nem, más oldalakon. Erre jött létre pl. a szcientológiai „egyház”, aminek a tagjai szabadon terrorizálják a hazafiak vélemény-nyilvánitásait. Ha a nyílvános anyag föltevője utólag meggondolta magát és máshogy látja a föltett levele tartalmát, akkor tegyen föl új levelet és abban magyarázza meg, hogy miért módosult utólag a véleménye. Ez lenne a minimális és tisztességes eljárás, nem pedig az, hogy másokat fenyegessenek, mert idézték az erdeti anyagot. (1hozzászólás)