2010. január 6., szerda

JANUÁR 7 – ADALÉKOK A HOLOMESÉRŐL - international issue

ÓVATOS BEISMERÉSEK
"99%-át tulajdonképpen nem tudjuk bizonyítani" - Vége a hololegendának?

Robert Jan Van Pelt, a holokamu „kutatásának” egyik nagy „tekintélye”, vezető állású holopap szájából hangzott el a fenti beismerés, amint az a Toronto Star című lap 2009. december 27-i számában olvasható. Történelmi jellegű beismerés, hasonló M. Broszat 1960-as kijelentéséhez, amikor elsőként kimondta, hogy a németországi koncentrációs táborokban nem voltak gázkamrák. De ugyanilyen látványos meghátrálást jelentett az igazság előtt, amikor 1990-ben zsidó történészek bevallották: a nácik sohasem készítettek áldozataik húsából szappant, bőrükből pedig lámpaernyőt, holott addig az volt a hivatalos verzió. És íme, itt van Robert Jan Van Pelt mostani beismerése: „Amit tudunk, annak 99%-át nem vagyunk képesek fizikailag bizonyítani... amit tudunk, (mármint Auschwitzról, illetve általában a holokamuról) közös örökségünk, közös tudásunk részévé vált.” Szóval beismerik, hogy az egész holotörténetre nincsen semmiféle kézzelfogható bizonyíték. Persze 99% helyett 100%-ot kellett volna mondania Van Peltnek, ezenkívül fel kellett volna neki tenni a kérdést, hogy az ördögbe lett „közös tudásunk” része egy olyan eseménysorozat, amelynek megtörténtére nézve nincsen semmiféle kézzelfogható bizonyíték, van viszont egy rakás ellentmondás és fizikai képtelenség? A nyilatkozó holoiparos azzal próbálta meg tompítani kijelentésének élét, hogy megjegyezte: számos más történelmi esemény is van, amelyről hasonlóképpen nincsenek fennmaradt „bizonyítékok”, csupán „irodalom és szemtanúk beszámolói” léteznek... Nos, ez is csak részben igaz, hiszen az igazi történetíró elsősorban az írásos dokumentumok alapján dolgozik (írásos dokumentumok a holokamuval kapcsolatban nincsenek), no és persze a régészek tárgyi emlékei is fontosak (a holokamunak tárgyi emlékei sincsenek, nem is lehetnek). De azért az sem elhanyagolható szempont, hogy más történelmi eseményekkel kapcsolatban – melyekről esetleg szintén nincsenek tárgyi bizonyítékok – nem írják elő, miképpen kell gondolkodni róluk, és nem zárják börtönbe azt, aki másképp vélekedik... Ezután a kijelentés után azonban egyetlen revizionista történészt sem lehet többé megbüntetni. A holomesének vége...
(Perge Ottó – Kuruc.info)
KÉRDÉSÜNK
Vajon a hazai nagytudású, nagyképzettségű és hallatlan öntudatos történészek miért nem üvöltik bele a nagyvilág fülébe, hogy kérem szépen mi 100 %-ig bizonyítani tudjuk, fizikai, tárgyi bizonyítékokkal, hogy a zsidószovjet bolsevizmusnak több mint 100 millió ártatlan ember esett áldozatul. A magyar áldozatok ezen belül a többi országokhoz képest kimagaslóan nagyok a zsidóávó hallatlan szakszerű kínzásainak és gyilkolásainak következtében, amelyet éppen 65 éve kezdtek meg Budapesten, de előtte már 1919-ben is bemutatkoztak. Miért hallgatnak a hazai történészek erről? Kép: ÁVH gyűlés