HORTHYT ÚJRA SZÉTTÉPDESIKA XX. század magyar töténelmében Horthy-kormányzón kívül csak Szálasi Ferenc nemzetvezető volt az, akit a legjobban gyaláztak és mocskoltak. Előbb a zsidókommunisták tették ezt, most meg a zsidódemokraták teszik. Dehát a két kategória ugyanaz. A háború után 45 évig csak a Horthy-fasizmust gyalázták, amely rendszer nem volt fasiszta a szó olasz értelmében. Ennél mocskosabb jelzőket csak a nyilasokra osztottak ki. De azt soha nem magyarázták meg az elmúlt húsz évben sem, hogy miért gyűlölik ennyire a két államférfit, aki a történelem lapjain most már jól megférnek egymással. Horthyt elsősorban azért vádolták, hogy Magyarországot „belerángatta” az „értelmetlen” háborúba. Ebből persze egyetlen szó sem igaz. Szálasit és a nyilasokat azért mocskolják, mert úgymond zsidóüldözést csináltak, ami megint nem volt igaz. De jól hangzik. Lehet belőle üzletet és bosszút csinálni. Most, hogy a Jobbik az 1919-es Horthy-bevonulásra emlékezett, újból felcsaptak a sajtóviták Horthy és a nyilasok kapcsán. Ezeket most nem idézzük, mert ezek mindegyike a történelmi tényeket figyelmen kívül hagyta és csak a személyes indulat, szimpátia vezérelte ezeket a szerzőket. Ezek az okosok nem akarják tudomásul venni azt, hogy a történelemben nincsenek jó és rossz, kedves és nem kedves korszakok, hanem mindegyiket utólag föl kell vállalni. De leginkább a tanulságokat kell ezekből levonni. Ezt szerette volna a zsidó Bayer Zsolt is a Magyar Hírlapban, de helyette az elvakult, sötét magyargyűlölet buggyant ki belőle. Azzal kezdte dolgozatát, hogy Horthy nagy államfő volt. Kétségtelen az volt, minden bűne és hibája ellenére, mert valóban kormányozta rendszerét, amely csak a végén feneklett meg, de ez a korábbi hibás politikának volt köszönhető. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az utókor okoskodásai nem érvényesek minden esetben. Bayernak Horthy értékelése csak arra kellett, hogy a nyilasokat egy lapon emlegesse a kommunistákkal. Ami hajmeresztő párhuzam, hiszen a kommunisták zsidók voltak, míg a nyilasok magyarok. Bayernek nincsenek érvékészletei, történelmünket sem ismeri, ezért elkezdett idézni J.F. Montgomerytől (képen), aki abban az időben amerikai nagykövet volt és könyvében ezt a korszakot megírta, mint szemtanú (Magyarország, a vonakodó csatlós, Zrínyi, 1993) Ebből a könyvből Bayer azt a részt idézte, amikor 1939-ben egy operaházi ünnepen a nyilasok „Igazságot Szálasinak!” kiabálták oda a kormányzónak, mivel Horthy zsidóbérenc belügyminiszterével évek óta üldözte a hungaristákat. Főleg azért, mert jöttek az 1939-es választások, amin a nyilasok fölényes eredményt értek el, minden aljas üldöztetés ellenére is. Bayer odáig merészkedik eszelős hazudozásában, hogy a bolsevikokat, Kun Bélát, Károlyi Mihályt és a nyilasokat egy táborba sorolja. Majd Horthyt azzal méltatja, hogy „ebben a szennyben és mocsokban tett rendet Horthy Miklós”. Aztán Bayer kiadja a jelszót is: „Ezért kell aztán eldönteni, hogy Horthyt tiszteli-e valaki, vagy ugyanannak a kommunista szennynek a másik felét, Szálasit. Miképpen azt is el kell dönteni, hogy valaki ’56 örökösének tekinti-e magát, vagy Szálasiénak. Mert a kettő együtt nem lehetséges.” Tehát Bayer egy hanyag kézlegyintéssel Szálasit és a nyilasokat kommunista szennynek nevezi. S szerinte aki 56 örökségét vállalja az nem vállalhatja Szálasit. Csakhogy Bayer olvasatlansága és bunkósága ennél a mondatnál mutatkozik meg a legjobban. A történelmi tények azt igazolják, hogy 1944. október 15-ének egyenes folytatása volt az 1956-os szabadságharc. Mindkét esetben a zsidósöpredék volt a magyarság halálos ellensége. Mindkét esetben legyőztük a sátánfajzatokat. Ez fáj a magyarhírlapos zsidóknak. Csakhogy a történelmi tényeket illik tiszteletben tartani. Kép: Horthy 1919-ben
Kép: Montgomery
