NOVEMBER 17 – JOSIBARÁT MEGOLDJA?

EZ MÁR JOSIBARÁTNAK IS SOK VOLT

A szennytévé napokkal korábban reklámozta a mesesorozat legújabb fejezetét, amit csak Tóásó-ügynek ismernek a nézők, a lapokból és tévékből. Eddig már sokféle tálalásban hallhattunk műsorokat az elhíresült számítógépes tanárról, aki puszta véletlenségből kevedett a tőlünk 30 ezer km-re lévő boliviai börtönbe, de amit tegnap a TV2 adott az már a csúcs volt. Ezután már ezt az olcsó hatásvadászatot nem tudják fokozni. Innentől kezdve már legfeljebb azzal tudnák ezt a hatást túlszárnyalni, ha mondjuk a fővárosi nagycirkuszban adnák elő ezt a szirupos mesetörténetet. Bár, soha nem lehet tudni, hogy milyen helyszín lesz a következő fejezet....
Eddig sosem néztem Josi Barát szerencsétlen műsorát, mert annyira taszító az a sok mocsok amit ott adnak, de hát most kivételt kellett tenni, hátha valami újat tudhatunk meg a terrorizmussal vádolt elhíresült rabról. Igaz ami igaz, a tanár úr nővére eddig minden követ megmozgatott, hogy csak felhívja raboskodó testvérére a figyelmet. Besegetíttek neki már a Blikk-féle szennylapok, a máltai zsidólovagok, a baptista szeretetszolgálat és még sokan mások. Talán még Böjte atya segítségét nem vették igénybe, pedig neki aztán igazán van befolyása szerte a világban és kellő szélhámossági képességekkel is rendelkezik, ami ilyen ügyhöz szükségeltetik. Semmi újat ebből a műsorból sem tudtunk meg, de ettől függetlenül voltak benne szórakoztató elemek, főleg Josi Barát színészi képességeit illetően.

Akkor csapjunk a közepébe, mit is láthattunk ebben a szórakoztató műsorban? A műsorban előzőleg látott egyfogú cigányok és hasonló lepusztult alakok látványa után eléggé felcsigázták már a nézőket, hogy ezután izgalmas dolgokat fogunk látni. Azzal kezdték, hogy egy beszédhibás zsidó figura bemutatta azt a szállodát az utcáról nézve, ahol elfogták a nemzetközi terroristákat. A tévé úgy látszik semmit sem ad a hitelességre, mert a szövegelő figura nevét ki sem írták. Akik utána nyilatkoztak Boliviában, azok nevét sem írták ki, de nem is ez az érdekes, hanem az, amit a sötétarcú „indiai” előtt Tóásó nővére adott elő. Megtudhattuk tőle, hogy testvérét „injekcióval, árammal és puskatussal” kínozták Boliviában. Brrrrrrr...! Ez még egy szovjet KGB-s módszernek is sok lenne. Majd azt hallottuk, hogy a tanár úr többi társát „tarkón lőtték”. A mesélőt az egyáltalán nem zavarta, hogy a hazai szakértők erről egészen mást nyilatkoztak. Josi Barát közben összeszorított fogakkal és szúros szemmel figyelte az izgalmas szöveget.

Megtudhattuk azt is, hogy a raboskodó tanárnak „nincs ellátása a börtönben” és ezért testvérének kell Magyarországról pénzelni, innen szállítanak neki finom ételeket és még az ügyész sem hallgatta ki a Bolivába tévedt számítógépes szakembert. Akire senki sem kíváncsi Boliviában...., hogy „Előd miért ment oda?” Hát ez az! Ezt az alapvető kérdést is föltette Josi Barát a nővérének, de erre nem kaptunk választ. Azt viszont határozotan kijelentette a nővér, hogy „Boliviban nincs igazságszolgáltatás.” Ez persze nem igaz, csak várjuk ki a végét. A tévé nem sajnálta a pénzt a műsorra, az biztos, mert láthattunk élő telefonbeszélgetést a raboskodó Előd és Josi Barát között. És képzeljük el, hogy csak úgy odacsörögnek Tóásó börtönébe, ahol a börtönőr azonnal kapcsolja Elődöt. Azért egy ilyen ügyet hipp-hopp elintézni nem lehet. Minden esetre a boliviai igazságszolgáltatás ahogy láthattuk működött, mert telefonbeszélgetést is engedélyeztek. Josi Barát telefonálás közben elővette összes színészi és pszihológiai képességeit és mintha valami hatalmas drámában lenne úgy viselkedett. Még annyit azért jegyezzünk meg zárásként, hogy Josi Barát azzal kezdte a nővér faggatását, hogy testvére mi a fenének ment Boliviába, de erre nem kapott érthető választ. Igaz, Josi Barát sem feszegette azt a kérdést, hogy ez a terrorista társaság miért éppen Boliviát szemelte ki uticéljának? Kép: Josi Barát