SCHMITT MEGGYALÁZTA HAZÁNKAT
Az, hogy az elnök gratulált Chilének, odáig rendben van. De az, hogy a hazai vörösgyilkosok szándékos katasztrófáját párhuzamba hozta a chilei bányamentéssel, az nemzetgyalázás. Különösen azok után, hogy Schmitt be sem tette a lábát a vöröstengerbe és meg sem látogatta több mint egy hét után az áldozatokat. Ellentétben a chilei elnökkel, aki addig nem ment haza, amíg az utolsó bányász föl nem jött. Schmitt jobb ha nem nyilatkozik Chiléről, hanem a magyar bajokkal kéne foglalkoznia.
Az államfő táviratában úgy fogalmazott, a magyar közvélemény is kitörő örömmel fogadta a fogságban rekedt chilei bányászok szerencsés megmenekülését. A magyar nép különösen szolidáris ebben a pillanatban, amikor Magyarországot példátlan ipari és természeti katasztrófa sújtotta, több települést vörösiszap öntött el – írta Schmitt Pál. Hozzátette: a bányászok helytállása, a chilei szakemberek bravúros munkája és a szolidaritás meghozta gyümölcsét, és tovább erősítette azt a képet, amely a világban Chiléről mint jól szervezett, dinamikus országról kialakult. A magyar államfő arra kérte chilei kollégáját, hogy továbbítsa az érintett bányászoknak és családjuknak további életük kedvező alakulására irányuló jókívánságait. (MTI, részlet)Kép: az a bányamentő, aki először ment le a bányászokhoz és utoljára ő jött föl, jobbra a chilei elnök
