Az alábbi téves vélekedések a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) oldaláról valók. Amiatt jött szóba ez a téma, hogy a Magyarok Szövetsége baloldaliakat is befogad, valamint a Jobbik a volt MSZMP tagokat is fölveszi a pártjába. Megjegyzésünk a szövegek alatt zöld színnel.NEM SZABAD KÖDÖSÍTENI A MÚLTAT
„A degenerált, kisembert lenéző Horthy-rendszerrel ellentétben az egyszerű munkás megbecsülést kapott. Volt honvédség is, nem neveletlenül hülyegyerekként nőt fel a fiatalember, mint manapság. Igen, közben a rendszer egy gyilkos ideológia istenítését írta elő. „ (Ez a sommás megállapítás nem fedi a valóságot. A Horthy-rendszerre sok mindent lehet mondani, de azt hogy degenerált ( elfajzott ) volt, azt nem. Ha volt elfajzás a vezető rétegben az nem a Hothy-korszak szüleménye volt, hanem az előző közel félszáz évé, csak utána kell nézni. Az sem igaz, hogy kisembert lenézték. Ezeknek a kisembereknek csinálták az egész országra kiterjedő népiskolai programot (Klebelsberg kultuszminiszter), ami addig nem létezett. Ez a rendszer csinálta az ONCSA-telepeket a szegényeknek. Ez a rendszer csinálta a szegényeknek külföldi ösztöndíjakat a művészeti oktatásban. Ez a rendszer csinálta, hogy a szegény, de tehetetséges gyerekeknek is volt módjuk egyházi és más segítséggel kiemelkedni. Ez a rendszer csinálta az OTI-t, az országos társadalombiztosítást, ami addig nem volt és még sorolhatnánk. Ez a rendszer csinálta a HANGYA szövetkezeteket, ahol a szegények is vásárolhattak zsidó uzsora nélkül. Ez a rendszer csinálta a népfőiskolákat, kifejezetten a szegények részére. Az kétségtelen, hogy a bemerevedett rendszer nem volt képes sem megújulni, sem önmagát megváltoztatni. De az eltelt 24 év alatt a fokozatos fejlődés végbement és 1938-ban olyan általános életszínvonal volt, amit a háború utáni években nem tudtak elérni, még a hatvanas években sem. A Rákosi és Kádár-rendszer alatt a magyar munkás a legjobban kizsákmányolt volt, sokkal jobban, mint a Horthy-rendszer alatt. Meg lehet nézni, hogy a Horthy-korszak nagyobb gyáraiban milyen munkásjóléti intézmények voltak és mit nyújtottak a kommunisták később. Rákosi alatt rabszolgahajcsárok voltak, s esetleg kaptak tömeglakást a rabszolgák. A Kádár-korszakban a viszonylag tűrhető életszínvonalat az biztosította, hogy a parasztoknak a TSZ-nyomor mellett megengedték a háztáji gazdálkodást, ami a 80-as évekre olyan hatalmasra nőtt, hogy a zöldségtermelést szinte ezek biztosították, a gyümölcstermelés mellett az állattenyésztés is nagy volt. A gyári munkások megkapták a kedvezvényes szakszervezeti üdülést minden évben. De ezek a vívmányok a 80-as évek végén azonnal megszüntek. A Rákosi és Kádár- hadsereg egyáltalán nem volt vonzó a fiatalok számára, mert Rákosi alatt szovjet mintájú volt még a ruházat is. Kádár alatt a honvédségnél a kommunista agymosás igen erőteljes volt, viszont a sorkatonaság léte az fontos volt minden fiatalnak. Amióta ezt megszüntették korcsok tömegei jöttek létre. Tehét sorkatonaságra a legnagyobb szükség lenne. A felduzzasztott kádári seregre azért is szükség volt, mert igen gyakran népgazdasági munkákra is bevetették őket. Amit a gyári munkásokkal már nem tudtak elvégeztetni.)
jóval többre becsüljük a közösségben gondolkozó, baloldali munkásembert, mint a hedonista-nihilista semmihez nem kötődő szabad polgárt, még ha elől-hátul összetapasztgálja is a kocsiját Nagy-Magyarország matricával. (A baloldali munkásember a közönséges kommunista finomabb elnevezése. Aki a gyárakban a lopást, a hazudozást és a csalást tanulta meg. Ezektől akkor hazafias tetteket elvárni nem lehetett. Pedig csak annyit kellett volna csinálni, hogy nem belépni a pártba. De ezek a haszonlesés és kiváltságok miatt tették ezt. És ezeket most erkölcsi értéknek nézzük? Ne felejtsük el, 850 ezer volt a legnagyobb kommunista tagság, ez a felnőtt társadalom közel egy tizede volt csak. A többi 7 milliónak eszébe nem jutott belépni a pártba. Ez most őnekik erkölcsi rosszpontnak számít? Mert nem léptek be abba a tömeggyilkos pártba, amelyik véres bosszút állt 56 miatt és 1967-ig folytak az akasztások. Az viszont igaz, hogy a mostani fiatalok közül, akik csak nemzeti jelképeket ragasztanak a kocsijukra, vagy néha lengetnek egy zászlót, ezeket nem lehet nemzeti magyarnak nevezni, mert a nyugatias zsidószellemmel megfertőződtek, életmódban is, stb.)
Nem tartjuk elítélendőnek, ha valaki tagja volt a pártnak, de akár a Munkásőrségnek – mely szintén a közösségi élet egy megnyilvánulása volt, méghozzá egy katonás formában. Tudomásul kell venni, ezek az emberek egyszerű magyar munkások voltak. A kommunizmus bűnei az ideológiai kiagyalóié, a vezetőié és az embertelen végrehajtóké, akinek teljesen mindegy volt, milyen ideológia alatt garázdálkodhatnak. Nekik a néphez, az egyszerű magyar munkásokhoz semmi közük! (A kommunisták között a munkásőrök még patkányabb réteg volt mint a többiek, a 60 ezeres létszámukkal, hiszen ezek munkahelyről sokszor föl voltak mentve, védéki tanyákon dorbézoltak lőgyakorlatok után és a munkahelyeken spiclik voltak, kiemelt fizetéssel.
fent ismertetett meglátásainkat igazolja többek között, hogy a hajdani Szovjetunió utódja, Oroszország és a nevében ma is kommunista Kína a világ legkeresztényibb és kifejezetten nemzetiszocialista jelleget felmutató hatalmai. Magyarországi viszonylatban pedig azt tartjuk érdemesnek megjegyezni: a Thürmer-féle Kommunista Munkáspárt megállapításai sokkalta közelebb járnak az igazsághoz, mint némely nemzeti szervezeté. (Itt megint össze van keverve a szezon a fazonnal. Oroszország mindig mélyen vallásos volt, amit a több mint nyolcvan éves kommunista rendszer után újra gyakorolnak. Ez tiszta ügy, bár ott is többmillió kommunista azért még tartja magát, ha nincs is annyi befolyásuk, mint régen. A mai újgazdag vezetőréteg zöme viszont kommunistákból került ki, ezt sem árt elfelejteni. Kína keresztény? Ilyet még nem hallottunk. Igaz van többmillió keresztény ott is, de azokat ma is üldözik, nem gyakorolhatják szabadon vallásukat és a bibliát sem vihetik be az országba. A kommunista vezetés a legkeményebb terrrorral vezeti az országot, amelyet a kínaiak csak a szokásaik és hagyományaik miatt tűrnek el (konfucianizmus). Kínának semmi köze a nemzetiszocializmushoz. Ott a népjóléti intézkedések nem ideológiai alapon, hanem hatalmi okok miatt történnek. Ugyanis, ha 1 milliárd embernek nem tudják biztosítani az ellátást, az a vezetés csődje és szégyene lenne. Ettől függetlenül az országban irtózatos nagy jövedelemi és életszínvonalbeli különbségek vannak, ami az ottani zsidókapitalista módszereknek köszönhetők. Ha valaki még nem látott rabszolgaüzemet az menjen el Kínába. Kína csak azért sikeres a világpiacon, mert a munkások alul vannak fizetve, szó szerint rabszolgabéreket kapnak. És Kínával kapcsolatban nem árt megjegyezni, hogy a Mao-féle kommunista banda 1978-ig gyilkolta a saját népét, szó sem volt életszínvonalról. Akkor jött el Theng Sziao Ping azzal az ötlettel, hogy maradjon meg a kommunista vezetés, de közben áttérünk a kapitalista termelésre. Kínában a munkabérek a legkevesebbek még ázsiai viszonylatban is. Kádár egykori titkárát és pártját emlegetni igen szerencsétlen példa volt, amit most nem részletezünk.)
az igazi szélsőjobb még csak most fog felbukkanni. Ez az erő pedig közösségben gondolkodik. Mert az ország nem jobb- és baloldalból áll. Hanem emberekből. Magyarokból. A kérdésünk: akarsz-e országot, hazát? Akarsz-e jövőt, magadnak, gyermekeidnek? Kész vagy dolgozni és harcolni érte? (Le kell számolni véglegesen a zsidók szótárával, a jobb és baloldali hazugsággal. Csak egy oldal van Magyarországon: a magyar oldal. Akik ez ellen dolgoznak és agitálnak, azok az ellenségeink.)
