Az 1956-os forradalom áldozataira és a szovjet megszállás kezdetére emlékeznek ma országszerte a nemzeti gyásznapon. Délelőtt koszorúzási ünnepséget tartanak a Hősök terén a közjogi méltóságok és az 56-os szervezetek részvételével. A Parlamentben átadják a Mindszenty Emlékérmet: az elismerést Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek kapja. A központi ünnepségsorozat zárásaként este hat órakor kialszik a forradalom lángja a budapesti Kossuth téren. (MTI) Kép: akik ledöntötték a Sztalin-szobrot és elégetett szeméthegy pártkönyvekből és a kommunista iratokból, a Móricz Zs.-körtéren
A NEMZET SEMMIRE SEM EMLÉKEZIK
A cionista pártállam rádiója reggel semmilyen különműsort nem adott, a hírekben sem emlegették a mai napot. A fenti hírhez. A közjogi méltóságokról jobb, ha nem szólunk semmit, mert ezek miatt van az, hogy az egykori gyilkosok most koszorúznak, a szabadságharcosok, kivégzettek, ártatlanul áldozatul elesettek sok ezreinek a sírja sem ismert. A közjogi méltóságok miatt. Az áldozatok hozzátartozói ma sem tudják hol kaparták el szeretteiket. A cionbérenc, magyarellenes püspök átveszi a Judás kitüntetést. A parlament előtti kőszobor, a forradalom lángja a zsidóávós utódok emlékműve, a tömeggyilkos Nagy Imre emlékére. A Szabadság-téren a szovjet emlékművet rendőrök őrzik, amelyet 1956-ban már ledöntöttek. Most Budaházyt azért hurcolják meg, mert ő valóbban tett valamit a zsidószennyemlékmű ellen. Hol voltak akkor a nagypofájú „nemzeti szervezetek?” Miért nem segítettek neki?Az oroszok több mint 4 ezer tankkal vérbe tiporták a magyarokat, de az egykori hősök fegyveresen még egy hónapig ellenálltak. Most erről is hallgatnak. Az utolsó fegyvereseket a Mecsekben és a Bakonyban december elején győzték csak le, de a sztrájkok még közel fél évig folytatódtak. Ezek is csak azért maradtak abba, mert a pufajkásokkal és munkásőrökkel belelöttek a bányászokba, hogy menjenek le a tárnákba. Az igazi bosszúállás november 4-e után kezdődött, a visszatért zsidóávósokkal az élen. Az 56 miatti akasztások több mint tíz évig, 1967-ig folytak, közel 200 ezren menekültek külföldre, ezek egy kisebb része véreskezű kommunista és ávós is volt. Legalább 30 ezer magyart tettek börtönbe és 33 évig nem volt szabad beszélni a magyar szabadságharcról, még akik a temetőbe kimentek azokat is üldözték. 1988-ban, amikor e sorok írója kiment a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájába, akkor azt a temető szemétdombjának használták és rendőratók álltak lesbe és spiclik leskelődtek, hogy ki megy oda látogatni. Pusztuljanak a zsidóávós gyilkosok, a hatalmas nyugdíjakat kapó ávósok, pufajkások és utódaik. Az iskolákban erről semmit sem tanítanak, ezért ma a nemzet nem emlékezik. De a nemzet jobbik része nem felejt.
