HAZUDNAK A ZSINAGÓGA ÉPÍTÉSRŐL 1854-1859-ig épült, tehát a pályázatot legalább 1853-ban ki kellett írni. De ki írta ki a pályázatot? Kiknek az ötlete volt? Egyáltalán milyen templomra írták ki a pályázatot? Az alábbi szöveg a 150 éves zsinagóga friss honlapjáról való.
Történeti visszatekintés
A templom építésének előtörténete a XVIII századig nyúlik vissza. Ekkor Magyarországon két régi közösség, az óbudai és a pozsonyi tölti be a vezető szerepet a zsidóság életében. Bár a század első felében még a város területén való átutazásukat is megnehezítette Pest város tanácsa, a század végén, 1799-ben már 310 "megtűrt" és 765 időző (commoráns) zsidó élt Pesten, a Terézvárosban és a Lipótvárosban. A zsidóság körében a XIX. század első felében nagy társadalmi mozgás kezdődött, melynek során megnövekedett a településeken belüli létszámuk és társadalmi szerepük is megváltozott. Pesten 1827-ben már 5276, 1848-ban már több mint 10.000 volt a számuk – s a zsinagóga építésének idején – az 1857. évi népszámlálás adatai szerint – a pesti hitközség 23.101 főt számlált. A létszám növekedésével együtt jelentősen növekedett társadalmi súlyuk is, hiszen 1848-ban 114 keresztény nagykereskedő mellett már 126 zsidó kereskedő működött, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a városi tanácsban is folyamatosan szaporodott számuk. A zsidóság létszámának növekedése szükségszerűen magával hozta az ima helyek számának növelését is. Pesten az első imaházat – mely még nagyon szerény volt – a XVIII. század végén hozták létre. Az 1840-es években már egyre több kis imahely állt rendelkezésre, de még így sem volt elegendő a város zsidóságának létszámához viszonyítva az ülőhelyek száma, ezért főünnepek alkalmából pót imahelyeket kellett kialakítani, elsősorban zsidó nevelőintézetekben, iskolákban, árvaházakban. Az előzőekben említettek és a bécsi hitközség reprezentatív zsinagógájának 1826-ban történt felavatása megindította azt a folyamatot, mely a Dohány utcai nagyzsinagóga megépítéséhez vezetett. A bécsi zsinagóga megépítése fontos szerepet játszott az előzmények szempontjából, nevezetesen a bécsi zsinagóga mintájára – bár sok vita előzi meg – már Pesten is bevezették a megreformált istentiszteletet az 1828-ban felavatott Orczy-házbeli úgynevezett kultusztemplomban (cultustempel), ahol kórus kíséretében, tehát módosított formában tartották az istentiszteletet. Az út innen már egyenesen vezetett egy új, nagy zsinagóga megtervezéséhez és megépítéséhez. Egy vallási és világi vezetőkből álló testület 1845-ben eldöntötte a templomépítést, mégpedig olyan zsinagóga építését, mely tiszteletben tartja a tradíciókat, de helyt ad a liberalizációs törekvéseknek is. Az istentiszteleteket orgona és énekkar alkalmazásával kívánták ünnepélyessé tenni. 1845. június 24-én, több évi fáradozás után sikerült templomépítés céljára megszerezni és az izraelita hitközség javára bejegyeztetni a telekkönyvbe az építkezéshez szükséges telkeket. 1854. elejére – sok vita és bonyodalom után – három terv állt a templomépítő bizottság rendelkezésére, Hild József klasszicista, Feszl Frigyes bizánci stílusú és Ludwig Förster romantikus-keleties, mór stíluselemekkel díszített épületterve. Ezek közül a bizottság Ludwig Förster (1797-1863) német építésznek, a bécsi Akadémia tanárának tervét fogadta el. Förster munkásságára az eklektika szeretete és az olasz reneszánsz formanyelve volt jellemző. A bécsi Ring és több bécsi középület tervein kívül, nevéhez fűződik az új, romantikus zsinagóga-építészeti irányzat. A Dohány utcai Zsinagóga közvetlen előképe a bécsi Tempelgasse-i zsinagóga volt, amely Ludwig Förster tervei alapján 1854-ben készült el. Annak alaprajza, öntöttvas támpillér rendszere, kétemeletes női karzata, moreszk díszítései mind megjelentek a Dohány utcai Zsinagógán is, melynek alapkőletételére 1854. szeptember 5-én került sor. Amikor Förster nem tartózkodott a helyszínen, az építési munkákat Wechselmann Ignác irányította, mint építészi művezető. A templom ünnepélyes felavatására 1859. szeptember 6-án, a zsidó nagyünnepek előtt került sor. A Tempelgasse és a Dohány utcai Zsinagóga a következő évtizedek európai és különösen a magyarországi zsinagóga építés stílusának első, monumentális példái lettek, és erős hatásuk volt sok, későbbi zsinagóga tervre. Köztudomású például, hogy New Yorkban a Central Synagogue (East 50th Street) a „Dohány” közvetlen hatását mutatja. (w.dohany150.hu)
HAZUGSÁGOK SOROZATA
Nem írják a forrásadatokat, de a egy sor hazugság van a szövegben. Ki az a hülye aki elhiszi, hogy Pesten 1848-ban több volt a zsidó nagykereskedő, mint a keresztény. Hiszen akkor Pesten nemcsak magyar, hanem sváb és egyéb nemzetiségű kereskedők is lehettek, de hogy több volt a zsidó, ez hazugság. Városi tanácsban folyamatosan növekedett a számuk? Ekkora hazugságot! Ugyan milyen alapon vettek volna oda be zsidókat? Amikor a zsidókat mindenki idegennek, megtűrtnek tekintette. Ez jogilag is elképzelhetetlen volt. Hiszen az 1830-40-es években a zsidókról igen rossz vélemények voltak a hazai sajtóban, amikor kezdték megismerni őket és módszereiket. A reformkor irodalma ezzel van tele. Mi az, hogy egyre több imahelyük volt Pesten? Ugyan már...Azt a mesét adják elő, hogy annyi zsidó akart templomba menni, hogy már elég helyük sem volt erre?A vallásukat gyakorlók száma mindig egytizede a tényleges létszámnak és akkor még fölfelé kerekítettünk. Miközben most Pesten közel 100 ezer zsidó van, de a zsinagóga ünneplésre még 100-an is alig mentek el. A XIX-dik században sem volt több a vallásos zsidók aránya mint most, mert őket mindig a világi üzlet kötötte le. Azt a mesét akarják beadni, hogy meglátták a nagy bécsi zsinagógát és az adta nekik az ötletet, hogy itt is egy nagy épületet csináljanak? Jaj de nagyvonalúak! 1845-ben sikerült nekik "megszerezniük" a telket. Mennyiért vették? Kitől? Ez lenne itt a lényeg. Csodák csodájára egyetlen szót sem szólnak arról, hogy ki írta ki a pályázatot? Mennyibe került az építkezés és ezt kik fizették ki? S Pest város tanácsának volt-e valami köze ehhez az építkezéshez? Minden régi okmány erről megvan, csak közzé kellene tenni. Elég lenne csak elővenni az akkori pesti lapokat.
Láthattuk az adatokból, hogy 1857-ben 23 ezer zsidó volt Pesten. Tételezzük fel, hogy ezeknek háromnegyede volt csak felnőttkorú. Ez olyan 17 ezer fő. Ebből vallásos tíz százalékuk lehetett, ami 1700 fő. Ezek közül mennyi lehetett a nagykereskedő? Mennyien lehettek akik fizettek előre az építkezésre? És ugyan mivel kereskedtek ezek? Ezekről sehol sem írnak. Arról sem írnak a honlapjukon, hogy mennyibe került az épület. Mert ha ez kiderülne, akkor egyből összedőlne ez az építkezési hazugság.
