A „farkastorkú” hazaáruló gazembernek, Károlyinak ma is ott áll a szobra a parlament közelében, de Prohászka Ottokár szobrát (képen) máig sem állították vissza a Károlyi-kertbe. A pornográf zsidó költőnek, a szobordöntőnek több köztéri szobra is van.
A tettes beszámolója
Egészen más motivációról számol viszont be négy évtized múltán a szobordöntési akció egyik résztvevője, Faludy György költő, aki akkor – igaz, az MKP megbízására, titkos kommunistaként, de valóban – a Szociáldemokrata Párt tagja volt: „Első emigrációm alatt, Párizsban megismerkedtem Károlyi Mihállyal, aki elmondta nekem, hogy Prohászka az első világháború idején az ő [Károlyi] hívei közé tartozott, és akkor fordult ellene, amikor a politikai opportunizmus ezt kívánta, mi több, őt »farkastorkú gazembernek« szokta volt aposztrofálni. [...] Láttam: úgy látszik, nem tudja, hogy Prohászka szobrát azzal a palotával szemközt állították fel, ahol Károlyi a fiatalságát töltötte, és amelyhez annyi történeti emlék fűződött: ott tartóztatta le Batthyány Lajost Haynau 1849. január elsején. Óvakodtam tehát Károlyit felvilágosítani, hol áll Prohászka szobra.
1946 áprilisának utolsó napjai egyikén [valójában május 8-án] Károlyi hazatért emigrációjából, röviddel azután, hogy én is hazaérkeztem – folytatja Faludy. – Mindjárt az első nap a Károlyi-palotába ment, melyet nem látott 27 esztendeje, körbejárt a szobákban, kinézett az ablakból a kertre, és megkérdezte: kinek a szobra áll ott? Mikor megtudta, ama kívánságát fejezte ki, hogy a szobrot vigyék el kertjéből – majd a palotát és a kertet, pár órával azután, hogy visszakapta, a köz rendelkezésére bocsátotta. Semmi sem történt. Egy év alatt Károlyi háromszor fordult ajánlott levélben az illetékes egyházi hatósághoz (úgy emlékszem, az érseki helynökhöz) azzal a kéréssel, hogy a szobrot az ő (Károlyi) költségén, az általa rendelkezésre bocsátott teherautón szállítsák el bárhová az országban. Minthogy válasz egy évig sem érkezett, Károlyi megkért bennünket, döntsük le a szobrot, lehetőleg úgy, hogy kárt ne tegyünk benne. Így történt. Mindezt a tények kedvéért hozom fel, és nem azért, hogy mentegessem magam. Más dolog, hogy megbántam. Nemcsak azért, mert a szobordöntés nem költők feladata, hanem mindenekelőtt azért, mert sokan félreértették cselekedetemet, és katolikusellenes akciót láttak, vagy akartak látni benne. Ami ugyanolyan téves, mintha valaki az egykori, úgynevezett »keresztény kurzussal« való szembenállást keresztényellenes magatartásnak bélyegezné” – fejezi be a történtek ismertetését Faludy György. (Pótó János, részlet) Kép: a ledöntött szobor
