A GÁRDA NEM ADJA FEL A HARCOT
Ám az utóbbi napok bebizonyították: az ünnepi hangulat sem engedélyezett ezen a megtépázott, elárult, kiárult Magyarországon! Nekünk, gárdistáknak létezni is bűn! Ránk uszították a megvásárolt, elbutított, agyatlan gépkutyáikat, akik nem néznek sem Istent, sem embert, akár a saját testvérük vérét veszik, ha a parancs ezt kívánja! Mert ők a kéz, amely nem gondolkodik, csak végrehajt. Ám ne feledjétek, ti sátán kutyái, hogy a kéz csak egy végtag. Egy végtag, amely pótolható. Sem becsületetek, sem gerincetek nincs, és nem is lesz. Mert immunisak vagytok mindarra, amit más, normális élőlény az anyatejjel szív magába. Megtagadtatok már mindent, ami emberi volt bennetek: törvényt, esküt, magyarságot, ti már csak végrehajtani vagytok képesek, mérlegelni nem. A közbiztonság Magyarországon szégyen! Fényes nappal életveszély az utcán közlekedni,ha csak kirabolják az embert, az sikerélmény. Olyankor hol vagytok? (…) Azt hiszik, ha engem lefejeznek, vége a Gárdának. Mert ehhez vannak szokva. Hogy mindenki húz magával valakit. Mindenki tud valamit egy másikról, és így megy a nyomorultak láncolata. Csakhogy ez a Magyar Gárda. Még nem értik, hogy ez egy civil szerveződés, és ha engem lefejeznek, tíz másik lép a helyembe, azok helyébe újabb tíz, és ez csak hatványozódik. (...)Ám egy dolgot elfelejtettek a tisztes urak: őseink vére nem a buta kőkockákba ivódott bele. Génjeinkben hordozzuk azt, tudatalattinkban, és ezt csak az életünkkel együtt vehetik el tőlünk. Tőlünk, ettől a maroknyi magyartól, akik még hiszünk, erőnk emberfeletti, akaratunk megtörhetetlen. Reszkessetek hát, mert ha mi meghalunk, az üzenetünk gyorsabban szárnyal a gondolatnál, örök jajkiáltást vésünk az égre: mi, magyarok soha de soha nem adjuk fel. Mi, magyarok soha nem adjuk el a lelkünket, és mi, magyarok tisztán állunk népünk, Istenünk elé. A szentségünk a nemzetünk, a tudat, hogy igaz ügyért harcolunk. Az elszánt gondolat, hogy ha kell, az egész világon hírét visszük a kezeknek, melyekhez vér tapad. A gondolatot, az együvé tartozás érzését, az összefogást nem lehet megverni, nem lehet börtönbe zárni, nem lehet lefejezni, likvidálni.Gárdisták, történelmet írtunk. Történelmet írunk. Igaz és elkeseredett történelmet. Járjatok nyitott szemmel, tiszta lélekkel és bátor szívvel a világban, mert mindenki élő tanúja lesz a mának, a holnap történelmének. Minél többen tudjuk az igazat, annál nehezebben tudják majd a jól bevált szokás szerint meghamisítani napjaink eseményeit. Nem tudni, ki viszi majd tovább a szót. De mi, akik itt vagyunk, mindannyian részesei vagyunk a csodának. Így ne érezzétek kevesebbnek a mai eskütételt a többinél. Erősebb, férfiasabb, igazabb eskü lesz ez a mai mindegyiknél. Hiszen a legmegátalkodottabb szembeszélben teszünk hitet a szebb jövő mellett.(...)Engedjék meg, hogy letegyük az egyik legszebb ajándékot a nemzet asztalára: a Magyar Gárda Csendőrségét! Bajtársaim, csendőrök! Lépésről lépésre követhettem kitartó munkátokat. Láttam, amint fogcsikorgatva edzettétek testeteket. Láttam, amint kigyullad szemetekben az a megtörhetetlen fény. Láttam, amint a meghatottság könnyeit töröltétek akkor, amikor megtudtátok: csendőrök lehettek. Ti vagytok mindannyiunk közül a legjobbak. Soha de soha ne feledjétek a mai napot. Azt akarom, hogy ez mindenkinek egy szép álom beteljesülése legyen. Ma esküt tett még a Gárda felvidéki és székely szakasza is. Gárdisták, a küldetésünk világos és tiszta: a magyarság szellemi, fizikai védelme. Ezt tartsátok szem előtt mindig. Ez a fontos, ez a leglényegesebb a Mozgalmunkban. Ez az, ami csodálatra készteti ellenségeinket, ez az, ami miatt szűkölve próbálnak belénk marni úton-útfélen. Adja a Magyarok Istene, hogy küzdelmünk sikeres legyen, áldozataink ne legyenek hiábavalók. Én bízom benne. Tudom, Ti is mindannyian. Nekünk csak ez maradt, a remény, a hit a jövőben. Hát Adjon az Isten! (Kiss Róbert gárdakapitány mai beszédéből)
