SÓLYOM NEM A MAGYAR JELLEMET
ÉS KARAKTERT KÉPVISELI
Sólyom László, a patkányköztársaság egyik jellegzetes, jelképes figurája. Külső megjelenésében egy puhatestűre emlékeztet, tartása nincs, dadogóan, hadarva, zavartan beszél, a zsidók jellegzetes nyivákoló hangján. Ha papír nélkül kell megszólalnia csak mekeg-makog össszefüggéstelenül. Elnöki működését és megnyilvánulásait politikai ügyekben jól ismerjük. A születési adottságairól senki sem tehet, de magas közjogi méltóságot ilyen nyámnyila, nyúvadt figura nem tölthetne be, mert nem a magyar jellemet és karaktert képviseli. Korábban a román határon is megalázták, amikor késleltették a kocsiját, most a tótok nevezték nemkivánatos elemnek. Minden hibájától eltekintve, a mostani visszavonulása, gyáva megfutamodása a magyar hídról (mert még az Erzsébet- hidat is magyarok építették Komáromban) olyan mértékű hazaárulás volt, ami csak Károlyi Mihályéhoz hasonló. És még volt képe azt nyilatkozni, hogy „visszatér még Komáromba”. Ezek után? Ugyan mit akar ő itt keresni, Komáromban? Hiszen eddig is lett volna módja eljönni Jókai és Klapka ősi városába. Kép: a csúszómászó
HOZZÁSZÓLÁSOK ELŐZŐ TÉMÁKHOZ
Sólyom Lászlónak egy baja van és ez az, hogy Magyarországon született. Rekedtes nyöszörgõ hangjával nehezen tudja magát kifejezni, pedig az õ beosztásában elsődleges követelmény lenne a tiszta és erélyes beszéd. Ettől a sólyomi hanghordozástól még az egerek sem ijednek meg. Határozatlan testtartása és bárgyú tekintete egy egyensulyát veszített pszichikailag beteg emberre vall. A kádári diktatúra ezeknek a típusoknak kedvezett, mert megnézhetjük a többi fullajtárt is. Mindegyik egy szerencsétlen árnyékfigura.
Az Új Magyar Gárda avatásán több volt a rendőr, mint a gárdista. Hogy minek lettek kivezényeleve, azt talán a fõnökük sem tudja. Igazoltatni kezdtek, amikor a gárdisták katonai alakzatot vettek fel. Ezek teljesen hülyék. Mivel nincsenek tisztába a saját jogkörükkel, ilyen gyerekes húzásokkal fontoskodva ütik agyon az idejüket. Ijesztgetik a közönséget.
A NÉP KEZD ÉBREDEZNI
Letartóztattak Debrecenben néhány személyt, akiket a cigánygyilkosságokkal gyanúsítanak. Hetekkel már elötte susogta a rendőrség, hogy négyen vannak és DNS bizonyítékok is lesznek és egynémelyiknek horogkereszt tetoválása is van. Hát ez valóban nagyon fontos találmány. Nem kellene talán minden állampolgárt tetőtől talpig megvizitelni, hogy milyen tetoválások vannak a testükön? A rendőrségi tudósító megnyugtatta az érdeklődőket, hogy lesznek tárgyi bizonyítékok is. Ismert fogás a rendõrségi bűnügyekben, hogy amikor tehetetlenek a nyomozószervek, akkor keresnek egy bűnbakot a közvélemény megnyugtatására. A bűnügyi szakértõk még nem tudták feldolgozni az esetet, hogy mi lehetett az indítóok a sorozatgyilkosságokra? Mert a magyar bűnügyben még nem fordult elõ hasonló eset. Mert azokban a régi nyilas idõkben aztán igencsak sokminden megtörtént. A legnagyobb baj az országban, hogy ingadozik a hatalom testestõl és lelkestõl. A nép ha lassan is, de kezd ébredezni. Hát valahogy megkellene félemlíteni õket. A régi ávós rendszer nem megy már, de ha keresztül-kasul szaladgálnak a rendõrök, igazoltatnak mindenkit, gyilkosok után kutatva és bombariadóval riasztgatják a fáradt népet, végül a proletár behúzza a nyakát, mert emlékezik még a régi szép idõkre. Hajrá fiúk! Nem sok van már nektek hátra! (1hozzászólás)
