Kép: az utolsó könyvnapi szereplésénAz Origo változatlanul nem vesz tudomást a hírről és a cionrádió sem. Ez utóbbi honlapján öt orosz rendőr lelövése hírnek számít, de az, hogy meghalt az egyik legnagyobb magyar, az nekik nem hír. A zsidó Gondola csak 10.50-kor fedezte fel a hírt. A szennyes Népszava 10.24-kor csak annyit írt, hogy meghalt. Se kép, se szöveg. A Népszabadság 10.44-kor csak apróhírt közöl. A cigányügyek fontosabbak nekik.
PÉLDAKÉPÜNK LEHET
Képekkel adózunk annak a nagy magyarnak, aki nemcsak könyvkiadó volt, hanem annál sokkal több, hiszen a háború előtt az egész szellemi életet befolyásolta könyveivel, addig elhallgatott írókat, költőket tett ismertté. Amikor Amerikából hazajőve megnyitotta picike budai boltját, az egyfajta zarándokhellyé vált azonnal, hiszen nemcsak az ő kiadásait árulták, hanem sok más nemzeti kiadványt is, ami csak az ő boltjukban volt kapható. Amikor még élt Ilusnéni nagy kedvességgel fogadott minden vásárlót. Püski bácsi távoztával a neve fönnmarad és fiai folytatják munkáját. Püski Sándor nagyformátumú egyéniség volt, a rendszerváltás után is sok nemzeti kezedményezésben vagy szervező vagy résztvevő volt. Kiváncsiak leszünk, hogy kik tekintik majd saját halottjuknak? Hol és milyen lesz a temetési szertartása? S erről hogyan fognak majd beszámolni a hazai sajtóban? Sándor bácsi egy öreg tölgy volt, akit csak az idő vasfoga döntött ki a sorból. Hatalmas életműve, szívós kitartása mások számára is példamutató lehet, mert a hazai könykiadásban egyedülálló szerepet töltött be a háború előtt, a későbbi emigrációban és napjainkban is.
Kép: balra 75.házassági évfordulójuk ünneplése a TF-en, 2005-ben, amikor Hegedűs Lóránt református püspök áldotta meg őket, jobbra Ilus-néni temetésén 2006-ban.
