MAGYAR BŰNÖK, MAGYAR HIBÁK
A gengszterváltás óta eltelt húsz év telítve van politikai jelenségekkel és a jelenségek kisérõjeként a népi, jobbára gyatra megnyilvánulásokkal. Egyesek Antall-korszaknak nevezik az Antall József által összeeszkábált, paktumokkal és mindjárt az elején gyanús megalkuvásokkal telített néhány évet. Túlságosan felértékelnek azok, akik korszakról beszélnek. Aztán jöttek itt féregtelenítésre buzdító Torgyánok és a saját százezres tömegétõl megrettent Csurkák, de mindegyik gyanús és kompromittált múlttal rendelkezett, aminek egyenes következménye az lett, hogy saját maguk sem tudták mit akarnak, hisz karrierjüket a volt kommunista elvtársaiknak köszönhették. A kisebb oldalhajtások, mint Szabó Albert hungaristái is hamar elfonnyadtak, mert az Albert kampós orra, mint egy héber iránytû, másfelé mutatta az irányt. Orbán Viktor sem tudott mit kezdeni a tömeggel és a tömeg sem tudott mit kezdeni az Orbánnal, mert nem találtak egymásra, de mivel csõd után csõd következett, lehetséges egy kényszer Orbán gyõzelem a következõ választásokon. A tömeg éretlen és zavarodott, mert a gengszterváltás nem népi mozgalom eredményeként jött létre, hanem a nagyhatalmak megegyezésének a következményeként. A judeokapitalista hatalom elsõként az un. "reformkommunistákkal" tudatta, hogy a vörös rablóhorda kivonul a megszállt európai országokból. A nép pedig beletörõdött sorsába és visszasírta a kádári konszolidáció gulyáskommunizmusát. És itt számolni kell a tömegekre általánosan jellemzõ magatartásformával: Üres hasnak nincs istene. A privatizáció alatt a fontosabb objektumok a kommunisták kezébe kerültek és a felbomlott Tsz-ek tagságának jelentõs része nem tudott megélni a visszakapott földbõl, mert közben az EU csótányai is betolakodtak a magyar gazdasági életbe. Az ember azt látja, hogy az elégedetlen és hümmögõ tömeg összegyűlik alkalmakkor az ötágú csillagos szovjet emlékmű árnyékában és ez a szégyen szimbólum semmit sem jelent nekik, mert ha jelentene, akkor nem 8-10 személy drukkolt volna Budaházy Györgynek, amikor leszerelte az egyik ötágú csillagot a mostrumról. Ez a tömeg se nem látja, se nem tudja, hogy milyen cél felé akar haladni? Elégedetlen, mert korog a hasa, de teljesem megvan zavarodva. Így tehát a Budaházy elszigetelt akciói is eredménytelen kiruccanásokká váltak, mert nincs mögötte a tömegek támogatása. Az eltelt húsz évet értékelve nagyon nehéz lenne felmutatni valamiféle eredményt. A Magyar Gárda semmittevése és feloszlatása az idõhúzással a jelenlegi hatalomnak kedvez. Az a gyanúm, hogy a feloszlatás kapcsán a Magyar Gárda szervezõinek még az álmukban sem jutott eszükbe, hogy betiltás esetén földalatti mozgalommá alakuljanak át. Megy tehát minden a háttérhatalom tervei szerint, mert gyatraságunk még buzdítja is õket a nemzetellenes cselekedetekre. Nemzeti gyarlóságunk nem újkeletű, hanem újra megismétlõdõ lelki ficam, melyet Prohászka Ottokár így jellemzett: "A magyarban nincs mélysége a szellemnek." Ezt igazolják a tömegek szolgai megnyilvánulásai és a vezetõréteg többségének az árulása. Így válnak aztán Budaházy György akciói csupán jelenségekké, melyekbõl többtucatnyit lehetett elkönyvelni, az elmúlt két évtized alatt. (1hozzászólás)
KIK A VALÓDI BŰNÖSÖK?
Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a nép mint olyan, nem mozdul magától, csak hívó szóra, vagy akkor amikor azt látja, hogy az élre álló hangoskodók az ő érdekeit képviselik, az ő érdekeit akarják kiharcolni. Magyarországon – sajnos – nem ez folyik, hanem vagy pojácák, vagy hétpróbás gazemberek igérgetnek, s a nép, a szavazók csak arra kellenek nekik, hogy bűnhatalmukat törvényesítsék. A magyar értelmiség nemcsak megosztott, hanem prostituálódott is. Nincs jelen a közéletben, a magyar néptől elszakadtak, de nem is ismerik a magyar népet. Nem számítanak nemzetformáló erőnek, mert igazi döntési helyzetig el sem tudnak jutni. Ez az idegenkiszolgáló, csak az önérdekeit néző értelmiség a valódi bűnös. Azok, akik a hazai ellenséges körökkel szoros kapcsolatot építettek ki. Ugyanakkor a fiatalabb, a tettrekészebb nemzedékeknek a történelmi ismeretei igen hiányosak, tehát a gyógymódot, a célokat sem látják meg. Bízzunk abban, hogy a kényszerhelyzet azért kitermeli majd azokat, akiknek a szavai és a tettei is egybeesnek.
