
20 év kellett ahhoz, hogy lebukjon
De hogy csúszhatott át az 1986-os bejelentés a Német Szabadalmi Hivatal rendszerén? A kutya ott van elásva, hogy szabadalmaztatni ki nem próbált, a gyakorlatban meg nem valósított ötleteket is lehet. Ez a szabadalmi jogban kevésbé jártas emberek számára furcsának tűnik, de így van rendjén, ugyanis sok esetben a feltalálónak nincs pénze a találmány megvalósításához. (…) Olyan ötletek is szabadalmi védettséget kaphatnak tehát, amelyek nem vezetnek különosebb műszaki áttörésekhez (sőt, az is előfordul, hogy megvalósíthatatlanok, vagy semmilyen előrelépést nem jelentenek). Az sem mellékes, hogy egy szabadalom fenntartásáért éves díjat kell fizetni minden olyan országban, ahol a szóban forgó találmány védettséget nyert, egyébként a szabadalmat „lejártnak” fogják tekinteni. Húsz év elteltével pedig minden szabadalom szabadon „lejár”, és szabadon felhasználhatóvá válik. „Ellopni” egy találmányt tehát csak a legfennebb húsz éves érvényességi időtartam alatt lehet. Spanyol Zoltán találmányát már csak azért sem lehet ellopni, mert a „vízautóra” kapott 1986-os szabadalma 2006-ban lejárt (ezt itt ellenőrizhetjük, a 3630345 ügyiratszám begépelésével), így az abban fölvázolt szerkentyűt bárki, bármikor, szabadalmi díj kifizetése nélkül gyárthatná, ha megérné gyártani. És, tegyük hozzá, a szabadalom nem 27 országban, hanem csak Németországban volt érvényes. Spanyol Zoltán tehát hazudik. Nem kicsit, nagyon. Nemzeti szélhámosunk azonban nem adta föl. 2006-ban a lejárófélben levő szabadalmának alapjait felhasználva újabb (ezúttal a „vízplazmás”) szabadalmi bejelentéssel boldogította a Német Szabadalmi Hivatalt. Aki egy kicsit is ért a szabadalmi joghoz, az tudja, hogy nem lehet egy szabadalom (jó vagy rossz) öteletit felhasználva még egyszer szabadalmi bejelentést tenni - ezt maga a feltaláló sem teheti meg -, ugyanis az első bejelentés „újdonságrontó” a másodikra nézve. A 2006-os bejelentésben már nincs „nukleontartály”, van viszont benne az értelmetlen „vízplazmából”, minden mennyiségben. A hivatal elutasította a kérést, amit Spanyol Zoltán megfellebezett. Az ügy jelenleg elbírálás alatt van, de valószínűtlen, hogy a bejelentést el fogják fogadni. Spanyol Zoltán magyar nyelvű kiadványokat (pl. ISBN: 963 00 5387 X) is felhasznál arra, hogy mérhetetlen baromságokkal etesse potenciális áldozatait. Az „Energia világhatalom lehetne Magyarország” című "tanulmányában" ugyanis a következő mondatok találhatók: „A víznek van egy belső, eddig ismeretlen energiatartománya. A vizet semleges anyagnak tekintették, használták a tömegét, mint pl. a vízerőművekben stb. Arra senki sem gondolt, hogy ha a víznek ezt a belső, nukleáris energiáját növeljük, akkor ebből egy jól égő vízplazmát lehet képezni, hiszen a víz hidrogénből és oxigénből áll.” Nem kell fizikusnak lenni ahhoz, hogy belássuk: ennek a mondatnak az égvilágon semmi értelme nincsen. Ilyen összefüggésben ugyanis nincs értelme a víz „nukleáris energiájáról” beszélni. Ha a hidrogéngáz hőmérsékletét százmillió fokra növeljük, valóban beindulhat az úgynevezett magfúzió, a folyamat amely révén a csillagok termelik az energiájukat. Ezt azonban nem lehet a sufniban megcsinálni. (…) "Gróf" (nincs is grófi címe) Spanyol Zoltán előadásai után a nemzeti összefogásban hinni képes hallgatóságát adakozásra buzdítja, állítólag azért, hogy a mérhetetlen gazdasági előnyökkel kecsegtető találmány kizárólagosan Magyarországon valósuljon meg. Jó lenne tudni, mire mentek el eddig, és kinek az érdekét szolgálják „A VÍZENERGIA ALAPÍTVÁNY” -ba befizetett kisemberek forintjai? És vajon miért csak a nemzeti érzelmű nemzettársainkat sarcolja? (Dr. Kende József Ferenc, fizikus) (kurucinfo,részlet,2009.aug.4)