Kép: Méhely Lajos 1862-1952HIÁNYZIK A MAGYAR FAJVÉDELEM
Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ma Magyarország – a még mindig túnyomó magyar többség ellenére – a korcsok országává vált. Persze lehetne most a múltból eredeztetni mai bajaink okát, de elég csak visszamenni a XX. századra, amikor vészesen jelentkezett már a vegyes-zsidók rétege, hogy a katolikus egyház olyan nagyságai jelezték ezt a bajt, mint Bangha Béla és Prohászka Ottokár. A Kun Béla-féle vörösterror után megjelentek a politikai fajvédők, lapok, könyvei foglalkoztak ezzel a bajjal és a társadalom széles rétegeit áthatotta ez a téma. Megjelentek a tudományos felmérések és dolgozatok is, főleg Méhely Lajos professzortól, akinek nevét a mai agymosott értelmiség még nem is hallotta. Vagy Orsós Ferenc professzor, a híres kórboncnok, akit a Katyn-i tömegmészárláshoz is felkértek kutatónak. Azonban az elmúlt 60 évben a MAGYAR FAJVÉDELEM fogalmát nemhogy le sem írták, de beszélni sem lehetett róla. Tudományos szakdolgozatok sem készülnek erről a témáról. Könyveket sem találni. Pedig nálunk a korcsok összes változata megtalálható. A bűnözőknél nemcsak a tiszta cigányok vezetnek magasan, hanem az elfajzott cigányok is, ugyanez érvényes a zsidóknál is, akik nemcsak magyarokkal, hanem cigányokkal is keveredtek. Az ilyen kevert figurák aztán politikai ámokfutóként folytatják működésüket. Az utóbbi húsz évben megjelentek ázsiai és afrikai jöttentek, akik szintén a magyarokkal keveredtek. Pesti óvodákban a félnéger gyerek nem újdonság. A magyar tömegeknél a legnagyobb baj, az AZONOSSÁG NÉLKÜLI MAGYAROK-kal van, akik semmi magyarázatot nem tudnának arra adni, hogy mitől magyarok? Legfeljebb a magyar állampolgárság jutna az eszükbe. A nemzetietlen iskolai oktatás összes bűne itt is lecsapódik és most fő kérdéssé azt léptették elő, hogy a magyar gyerekeknek és tanároknak miként kell alkalmazkodniuk a cigányokhoz?
ELÉG VOLT A FAJKEVEREDÉSBŐL
Régi ismerõs ugrott be a minap a Duna - Televízió képernyőjére: Czeizel Endre orvosgenetikus. Régebben előszeretettel néztem a genetikáról szóló műsorait, de az utóbbi időkben mintha mással is foglalkozna. Hevesen bizonygatta napokkal ezelött, hogy a magyarság nagyon kevert nép és ez mennyire jó nekünk. Kimondatlanul is ott lebegett a levegőben: "Keveredjetek csak nyugodtan tovább és a sárgák mellé beállítunk valami feketezöldesbarna pápua egyedeket erõsítésnek és majd utána néhány héber törzset vezetõrétegnek."
Czeizel Endre úgy tesz mintha nem tudná, hogy más tészta az összevissza keveredés és más a nemesítési céllal végzett keresztezés és vérfrissítés. A lovaknál már a XVII.században ismerték a kiváló egyedek kitenyésztésének a módszereit, melyet szigorú keresztezési szabályok szerint vittek véghez. Ha azonban rendszertelenül kereszteztek, akkor csupán közepes értékû vagy korcs utódokat kaptak. Ezt a módszert alkalmazzák ma is szarvasmarháknál, sertéseknél és minden haszonállatnál. Miért lenne ez a fejezet másképp az ember esetében? Izraelben évtizedek óta tudományos intézetet működtetnek az emberi faj degenerációjának a megakadályozására és intelligensebb egyedek "kitenyésztésére." Viszont azt is tudják, hogy miként lehet egy népet degeneráltságba taszítani. Számtalan esetet lehet megfigyelni, amikor a kevert házasságokból származó egyedek elveszítik nemzeti identitásukat. Belölük tenyésztik ki a VILÁGPOLGÁROKAT. Láthatjuk Németországban, hogy a 3.5 milliós török és egyébb kisebbségnek esze ágában sincs asszimilálódni, mert külön iskolákat, saját ünnepeket és minaretteket akarnak. Ez a Czeizel Endre és mások által is szorgalmazott keveredési javaslat egy ördögi sugalattból eredő nemzeti degenerálási szándék. Most mi magyarok vagyunk a soron. Sokan emlegetik Vajk-István szózatát a soknyelvû országról, de az ország egykori tanítómesterének Prohászka Ottokárnak más volt a véleménye: "Azt olvassuk róla, hogy a többnyelvû országot tartotta erősnek. A mi korunkban ez a politikai bölcsesség már rég idejét múlta, s mindenki az egyfajú, egynyelvű, egyvallású országot tartja a leghatalmasabbnak, lévén az egység midíg erő, s sokszerűség mindíg valamiféle széthúzás, gyöngeség." (Prohászka: Az egységes Magyarország. 1902) Nem véletlen, hogy a magyarországi egyházak vezetői eddig agyonhallgatták Prohászka Ottokárt és félnek tõle, mint ördög a tömjénfüsttől. Sovány vigasz számunkra, hogy egyes nem megbízható források szerint a Kárpát-medencében találtak valamiféle ősgén vonulatot. Arról nem szól a jelentés, hogy kikbõl szedték az alapmintát? Talán Janecskó Janouból vagy Katzenbach Péterbõl és Mándity Miroládból, netalán Hirschfeld Izidorból? És kikbõl állt ez a vizsgálódó csapat? Nem nehéz kitalálni. Egyesek ezektől a ködös mítoszoktól várnak csodát, mint a körülöttünk keringő UFO-któl. A magyarság Vajk-István nemzeti terrorja után egyre jobban saját maga ellen fordult. A Vérszerződés érvényét veszítette és a széthúzásunk férges gyökerei innen erednek, melyet a Czeizel Endre-félék tovább gerjesztenek. (1hozzászólás)
Megjegyzés: Czeizel doktor saját családfájával még adós maradt, hiszen ő is a kevertek közé tartozik és a bűnözéshez is kötődik. Pár éve amerikai nőknek adott el magyar csecsemőket, ezzel üzleteltek, de bírósági tárgyalásig nem jutott el az ügye, mert a zsidósajtó kimosta. De a cikkek még olvashatók ügyéről.
