Kép: akik ledöntött Sztalin-szobrát, a zsidóbolsevista bálványtOktóberi gondolatok
1956 októberében az egész ország, vallástól, pártállástól, világnézettől függetlenül nemet mondott a cionbolsevista diktatúrára. Ez volt az egyetlen közös nevező, és akkor ez is elég volt. (…) Köztudottá vált az a rengeteg borzalom, amit a kínzókamrákban elkövettek, az emberhús-darálástól a szemkiverő bajnokságokig (ez egy ÁVH-s körökben divatos bajnokság volt, melyben azon versenyeztek, hogy ki tudja kevesebb pofonnal kiütni az áldozat szemét. Az országos versenyt egy budapesti ÁVH-s hadnagy nyerte, aki képes volt egyetlen pofonnal megvakítani az áldozatát). Azt is tudta mindenki, hogy ennek a sátáni szervezetnek szinte kivétel nélkül zsidó származásúak voltak a parancsnokai. A kétségbe nem vonható gazdasági eredmények ellenére nem nőtt az általános életszínvonal, a félelemmel ellentétben. Mert az lassan beborította az egész országot. Senki nem volt biztonságban. Üldözték a régi rendhez köthetőket, majd amikor elfogytak, akkor a klerikálisokat (vallásosakat), nemzetieket, az egyenes gerincűeket, a termelőszövetkezeteket elutasítókat, a kulákokat. Egy saját disznó levágásáért, vagy tíz kiló cukor otthoni tárolásáért éveket lehetett kapni olyan börtönökben, ahol az ÁVH-s „bajnokságok” napi gyakorlat részei voltak. Az ötvenes évek elején 14 haláltábor működött az országban „munka és büntetőtábor” elnevezéssel (Recsk egy kivételezetteknek létrehozott tábor volt). (…) A magyarországi zsidó vezetés nem vette komolyan a szovjet intelmeket és ezzel ki is zárta magát a megvédelmezettek köréből. 1956 októberében a szovjet KGB szervezésével kitört a népfelkelés, melynek eredeti célja a szocialista rendszer megjavítása lett volna. Ez így egy nagyon logikus megoldásnak tűnt, de figyelmen kívül hagyta azt a gyűlöletet, amit az ÁVH tevékenysége a magyarságból kiváltott. Október 23.-a valójában az ÁVH elleni össznépi felkelés volt, melyben a folytatódó ÁVS-s terror miatt (sortüzek, tárgyaló küldöttségek lefogása, stb.) elszabadultak az indulatok. A munkások nem akarták a gyárosokat, munkástanácsok alakultak a gyárakban a népi tulajdon megvédése okán. A gazdálkodó parasztság nem kívánta a földbirtokosok visszatérését, az oktatásból sem hiányzott senkinek a klerikális jelenlét. Magyarország nem a szocializmus, hanem a zsidókommunizmus, a cionbolsevizmus ellen kelt fel. Nyilvánvaló, hogy egy felkelés során sok különböző világnézetű, jövőképű kisebb-nagyobb szervezeti egység jön létre. Ezért rendkívül sokszínű volt a felkelés aktív csoportjainak a képe, de a nagy közös cél –az ÁVH megsemmisítése- közös nevezőként fogta össze őket. (…) Az oroszok nem avatkoztak a folyamatokba, hagyták a saját medrében folyni az eseményeket. Nem érdekelte őket az ÁVH-s bitangok sorsa. A baj akkor kezdődött –máig sem magyarázható kiváltó ok miatt-, amikor a felkelők a Szovjetunió helyett a nyugatiaktól, elsősorban az USA-tól vártak segítséget. Ezt a Szovjetunió védelmi és geopolitikai stratégiája a hidegháború legkeményebb éveiben nem engedhette meg. Nagy Imrétől –aki a KGB legmegbízhatóbb embere volt- nem ezt várták volna. Nem azért segítették a hatalom csúcsára, hogy elárulja őket. Az októberi folyamatok elején a kínaiak is ellenezték a szovjet beavatkozást, és tettek is lépéseket a szovjet vezetés irányába ennek nyomatékaként. Ha nincs Nagy Imre és klikkje, ha nem kerül a nyilvánosság elé Habsburg-párti Mindszenty, a Horthy hívek, a volt földbirtokosok és gyárosok, talán más irányba mentek volna a történések. 1956. október 28-án, a Szabad Nép székházában a felkelés nemzeti és a szocialista világnézetű vezetői elutasították a Nagy Imre kormányt és önálló politikai erőként határozták meg magukat. Ez volt a nemzeti és szocialista jellegű szabadságharc kezdeti időpontja (Pozsgai ezt egy akkori beszédében –aljas szándékkal- el is mondta).
Sajnos, az érzelmi túlfűtöttség és a jogos cionbolsevisták elleni gyűlölet miatt a magyarság nem ismerte fel az érdekérvényesítés valódi lehetőségeit. Nyugat felé fordult, és ezzel elvesztette a játszmát. Tudnunk kell azt is, ha valami csoda folytán, akkor itt a nyugati szisztéma érvényre juthatott volna, már nem lenne Magyarország. Akkor 1956-ban kezdődött volna el az a nemzetrombolás, ami 1989-ben. Ami a mai napokra – szimbolikusan - egy abszolút romhalmazzá tette az egész országot, és totálisan kilátástalanná a jövőt. A mai időkben 1956. október 23-án kezdődött eseménysorozat egyetlen eseményére emlékezhetünk tiszta szívvel és büszkén. Az ÁVH elleni össznépi felkelésre, és az ÁVH leverésére. Mert a véres védekezés ellenére minden ÁVH-s laktanyát, központot, börtönt elfoglaltak a felkelők, és lényegében felszámolták az egész sátáni bűnbandát. (jovonkinfo,részlet)
2009-ben a III. patkányköztársaság jelképe, Károlyi Mihály-szobra ott van sértetlenül a parlament mellett. Meddig? Kiknek a kötelessége lenne azt a mocskos szemetet onnan eltakarítani?
