2009. október 23., péntek

OKTÓBER 23 – BŰNÖS SZOBRÁSZOK


HÁROM PÁRTSZOBRÁSZ

Minden rendszernek megvannak a maga művészei, akik politikai megrendelésre dolgoznak. Az egészben az a furcsa, hogy egészen nagy, sőt világhírű vagy már klasszikus művészek is kiszolgáltak aljas politikai rendszereket. Tehát kiváló művészek és tehetségtelenek egyaránt kiszolgálnak minden rendszert. Most három nagy gazembert mutatunk be, akik megtehették volna, hogy ne a magyargyilkosoknak csináljanak szobrokat és emlékműveket. Ennek Magyarországon különös jelentősége van, hiszen a kommunista tömeggyilkosok szobrai és emlékművei még mindig ránk vigyorognak. Csak egy apró példa. Újpest polgármestere legutóbb a rádióban piszkos nagy zsidóbérenc beszédet mondott, nem idézzük a gusztustalan fenéknyalást. Dercze Tamás közben meghagyta a vöröskatona- kommunista partizán szobrát a kerületében, bárki megnézheti.
Kisfaludy Stróbl Zsigmond igen jó szobrász volt, de a politikai rendszerekkel nem volt finnyás. A Horthy-rendszert és a kommunista rendszert is bőven kiszolgálta. Megtagadhatta volna a szovjet emlékmű megcsinálását (1947-ben), de ő jó akart lenni az új rendszerben is. A vöröskatonát már eltüntették a Gellért-hegy tetetjéről, de a nőalak még ott van, amely a Vörös Hordát dicsőíti.

Varga Imre Nem túl tehetséges szobrász, inkább életművész. A kommunisták minden megrendelését teljesítette Kun Béla szobrától kezdve megannyi Lenin-szoborig. De a zsidóknál is jó volt, nekik is több emlékművet csinált. Egyik leggyűlöltebb munkája a ma is látható Károlyi Mihány patkánynak a szobra.

Melocco Miklós Tehetsége nem közelíti meg Kisfaludyét, de neves alkotó, aki a Kádár-rendszer megrendeléseit elkövette. Leggyűlöltebb munkája az Antall József emlékmű a Kerepesi-temetőben. Évek óta zsidófidesz egyik fő támogatója.