2009. október 25., vasárnap

OKTÓBER 25 – MINDEN HÍRBEN HAZUDNAK


Kép: elszállítják a hullákat, jobbra a metróépítkezés bódéja, most ezen a helyen van a 2-es villamos megállója

Kép: a hullák egy része, balra a metróépítkézés állványai


Kép: meneklők a Vértanúk -tér felé



Kép: a sortűz előtti percek




Kép: gyülekezik a tömeg az Astóriánál, elöl az orosz tank






PATKÁNYKÖZTÁRSASÁG
NEM EMLÉKEZIK
CIONRÁDIÓ
MA IS HAZUDIK

Budapesten ma a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium előtt felállított ünnepi térinstallációval emlékeznek az 1956-os Kossuth téri sortűz áldozataira. Az Országház előtt október 25-én délelőtt, a forradalom harmadik napján több ezer fős békés, fegyvertelen tömeg tüntetett három szovjet tank kíséretében, amelyekre a tüntetők baráti szándékukat kimutatva másztak fel. Mind a mai napig vita van arról, hogy kik és honnan lőttek rá a fegyvertelen tömegre, és egyelőre az áldozatok pontos száma sem ismert. Ez volta forradalom legvéresebb budapesti eseménye, az úgynevezett Véres Csütörtök. (MR)

NAGY IMRE GYILKOLTATTA
LE A KOSSUTH-TÉRI TÜNTETŐKET


A sortűzben máig sem tudni pontosan hány tüntető vesztette életét. Az áldozatok között asszonyok, gyermekek és idősek is voltak. Ez volt a forradalom legvéresebb budapesti eseménye. (FH)

Ma is a Kádár-korszak hazugságait ismételgetik, hogy nem tudják kik lőttek. Akkor, azon napon mindenki tudta, hogy az ÁVH lőtt a környező épületek tetejéről. Ma 100 és 1000 közötti áldozatot emlegettek. De, hogy többszázan voltak ott vérbefagyva az egészen biztos, a sebesültek több ezren lehetettek.
MIÉRT MENTEK A TÉRRE?

Október 24-én hajnalban megjelentek a szovjet tankok a városban és a ÁVH-sok, a rendőrökkel együtt lőtték, üldözték azokat, akik az oroszokra lőttek. Fegyveres ávósok járták a belvárost és igazoltattak mindenkit Nagy Imre parancsára, aki akkor miniszterelnök volt. A pestieknek elegük volt ebből és 25-én reggel gyülekeztek több helyen a belvárosban és végül az Astoriánál jöttek össze zászlókkal és tiltakozó táblákkal, ahol pár orosz tank volt. Azért mentek a térre, hogy követeljék az oroszok kivonulását és az ávó betiltását. Itt az oroszokat meggyőzték, hogy ők nem fasiszták, ez a víz nem a Szuezi csatorna, hanem a Duna. Három orosz tankkal (T-54) együtt a közel tízezres tömeg a parlament elé vonult, de azt akkor orosz tankok és kocsik vették körül, de ott is tovább folyt az oroszokkal a barátkozás a téren, akik látták, hogy fegyvertelen a tömeg. Nagy Imre ávósai és a többi kommunista vezető viszont előre fölkészült a vérengzésre. Szemtanúk elmondták, hogy előre berendezett elsősegélynyújtó helyek voltak berendezve a tér azon épületének fölszintjén és pincéjében, ami a házasságkötő teremnél volt. Fél 11 felé a tetőkről lőtték a tömeget és az orosz tankokat is. Az oroszok azonnal beszálltak a tankokba a meglepetés miatt és viszonozták a tüzet. Kisebb szünet után két alkalommal lőtték a tömeget, akik egy része a mai és akkori földművelési minisztérium árkádjai alá mentek, de az épületbe nem tudtak bemenni, mert bezárták az ajtókat a kommunista hivatalnokok. A tömeg másik része a parlament árkádai alá menekült. Amikor dél körül vége lett a gyilkolásnak akkor a mentők megjelentek, több kocsival és három busszal, mivel a mentőskocsik közül sokat addigra kilőttek. A sebesültek egy része bemenekült az elsősegélynyújtó helyre, akiket nagyjából elláttak beöltözott nővérek és utána kórházba vitték őket. Sokan úgy véreztek el a téren, hogy meg lehetett volna menteni őket. Az egyik sebesült költő Ágh István volt, de több neves ember is volt a téren és külföldiek is, sok idős is és sok fiatal is, igen sok nő is. A hullákat olyan délután folyamán több teherautóval vitték el, ma sem tudni hol kaparták el őket. A MN egy sorozatban írt erről a 90-es években, amit könyvben is kiadtak, de ez tele van sok hazugsággal, annak ellenére, hogy sok szemtanú és áldozat mesélte el történetét.
NAGY IMRE VOLT A GYILKOS

A rádió épületét 24-én reggelre foglalták el a felkelők és sok berendezés annyire megrongálódott, hogy átköltöztek az országház épületébe éppen 25-én a reggeli órákban, akik ott voltak az épületben azok mindent láttak és hallottak, Nagy Imrével az élen, de senkinek nem adtak segítséget és az épület kapuit sem nyitották meg azoknak, akik a lövések elől oda menekültek. Pár belövést oda az épület termeibe is ment. Amikor aznap onnan mentek az adások semmit sem szóltak a vérengzésről. A rádióban elhallgatták az egészet. Nagy Imre ávós bandája parancsolt az ottlévő rádiónak. Nagy Imre és Apró Antal parancsolt az ávósoknak, egészen október 28-ig. Nagy Imre ávósai öt napig lőtték a magyar szabadságharcosokat. Mikor a Corvin-közben nem tették le a fegyvert az oroszok kiverése után, akkor Nagy Imre több katonai küldöttséget küldött hozzájuk, hogy tegyék le a fegyvert, de nem tették. Október 28-án a Corvin-köziek és a többi körzetek parancsnokai elmentek a parlamentbe tárgyalni, hogy győzött a forradalom, kiverték az oroszokat, most már Nagy Imre és zsidókommunista kormánya is ismerje el a forradalom győzelmét. Ekkor Nagy Imre beadta a derekát és kényszer miatt, taktikai, időhúzási okokból elismerte a forradalom győzelmét és a felkelők kivánságára "feloszlatta" az ÁVH-t. De ez csak nyilatkozat volt, a valóságban nem tudták elfogni őket, mert elbújtak és átöltöztek. Október 30-án aztán a pesti ávósok támadásba lendültek a Köztársaság-téren. Tehát Nagy Imrének esze ágában sem volt az ávósokat lefegyverezni. Ennek a szovjet és zsidóbérenc tömeggyilkosnak van most szobra a tér sarkán.